Jürgen Habermas Pozsonyban

Jürgen Habermas, világhírű szociológus, filozófus és politológus, egyetemi tanár december elején a pozsonyi Goethe Intézet és a Comenius Egyetem meghívására Pozsonyba látogatott, és egy zsúfolásig megtelt előadóteremben rövid témafelvezető előadás után szemináriumi jellegű beszélgetést folytatott a megjelent diákokkal és tanárokkal. A szeminárium témája a következő alapkérdések köré szerveződött: Van-e Európának szüksége alkotmányra? Lehet-e köztársasági rendszert szélesebb kontextusban megvalósítani, mint a nemzetállam szintjén? Megvalósítható-e Európában a politikai pártok egységes rendszere? Az Európai nemzetállamok kialakulása több mint száz évig tartott – nem okozhat-e a folyamat megfordítása ciklikusságot, nem veszik-e el közben a nemzeti identitás?

A szeminárium résztvevőit ezek mellett az aktuális témák mellett elsősorban Habermas immár klasszikussá vált elmélete, a társadalom cselekvéselméleti leírása és az értékek racionális megalapozhatósága, a demokrácia és az igazság keresése közti viszony érdekelte. Habermas nemzetközi elismerést szerzett fő műve, az 1981-ben megjelent A kommunikatív cselekvés elmélete című, a weberi cselekvéselméleti paradigmából kiindulva a társadalmat négyfajta cselekvés alapján írja le: a célirányos és normavezérelt cselekvés mellett Habermas megkülönböztet dramaturgiai és kommunikatív cselekvést is. Ez utóbbi cselekvéstípus, mely az előző három típus mozzanatait is magába foglalja, a problémamegoldások leghatékonyabb eszköze. Leegyszerűsítve tulajdonképpen annyit jelent, hogy az egyén felfüggeszti saját cselekvését, leül a tárgyalóasztalhoz és megpróbál közös érdekeket találni. A társadalmi cselekvések dominanciája alapján különíti el egymástól Habermas a társadalom rendszerrészét (melyben a célirányos cselekvés az irányadó) és az életvilágot, melynek alkotóelemei például a magánszféra, a kultúra, a szocializáció, az emberi kis- és nagyobb közösségek és egyfajta nyilvánosság. A modern társadalomban a rendszer megpróbálja kiterjeszteni hatalmát az életvilágra.

A beszélgetés során felmerült a kanti kategorikus imperatívusz („Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyszersmind általános törvényhozás elvéül szolgálhasson.”) habermasi kritikája, a modern társadalmakban való érvénytelensége; az európai és az amerikai közösségi modell közti különbségek, Európa és Amerika eltérő viszonya a béke és a háború kérdéseihez; Herbert Marcuse nézetei a kapitalizmusról és a piacgazdálkodás kialakulásáról, valamint a szocializmus szerepe Európa kialakulásában. Ez utóbbi kérdés is nagy szerepet kap a Kalligram Kiadónál szlovákul megjelent Habermas-tanulmánykötetben, melynek fő témája az 1989-es németországi forradalom utáni szemléletbeli, gondolkodásbeli változás, a kultúra és politika új, „intim” viszonya, az 1968-as diákmozgalom, valamint a Nyugat globalizáló törekvéseinek irányvonalai és lehetőségei.

Az előadáson a házigazda szerepét betöltő Ladislav Kiczko, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja, aki az egyetem nevében emlékplakettet adott át a világhírű tudósnak, hangsúlyozta, hogy a német professzor pozsonyi látogatását különösen fontos eseménynek tartja, hiszen Habermasra már az 1968-as meghiúsult látogatása óta vár a pozsonyi közönség.