Jól eladják az Ausztráliát

Következő, 2001-es filmjével Luhrmann ugyancsak a múltban tett időutazást: a 19. és a 20. század fordulójáról mesél el egy zenében és dalokban tobzódó „kosztümös” történetet. Moulin Rouge című látványos és felpörgetős mozijával a párizsi vörös malom „kerekeit” forgatta meg egy szenvedélyes szerelem erejéig.

Luhrmann legújabb munkájához sem napjainkból vette témáját. Ausztrália című filmjének történetét a második világháború környékén bonyolítja, ám – amint a cím is utal rá – földrajzi viszonylatban igencsak távolba, ausztrál vizekre evezett. Bár, amint a filmből kiderül, azon a földrészen a huszadik század meglehetősen különbözik kontinensünk huszadik századától: valamiféle törzsi misztikus, elmaradott viszonyok között járunk a Luhrmann-opus valóságával, amelyben földi halandók, sámánbotjukra támaszkodva, természetfeletti erőkkel kokettálnak. Ilyen visszamaradott, őshonos, festőien egzotikus ausztrál vidékeken Luhrmann óriási költségvetéssel, közel háromórás játékidővel forgatta az Ausztráliát, amellyel az 1939-es amerikai Elfújta a szél ausztrál változatát teremtette meg. Átalakította Scarlet O Hara kissé megkopott kosztümét, s belebújtatta az angol arisztokrata Lady Sarah Ashleyt, aki – nem törődve környezetének előítéleteivel – mintegy nőmozgalmi előfutárként felveszi a versenyt a férfiak kiközösítő társadalmával. Férfiakat megszégyenítő következetességgel, kitartással és elszánással követi marhafarm-tulajdonos gazdag férjét Ausztrália vadon vidékeire. S mikor a férj tragikus körülmények között távozik az élők sorából, a Lady kezébe veszi az örökül rá hagyott farm irányítását.

Ezzel a merész és nem mindennapi női döntéssel indul a történet. Lady Ashley kezébe veszi a rá maradt gazdaság irányítását, s meg akarja menteni a vagyonát, a hatalmas tehénállományt attól, hogy olcsón mások kezére jusson. Régimódi western feltámasztásának vagyunk szemtanúi, melyben van kocsmabunyó, női fehérnemű kiteregetése, tehéncsorda terelése a puszta sivatagon keresztül, félvér kisgyerek kegyetlen üldözése. Ám itt jószerivel még csak a mesés ausztrál táj, s a Lady kontójára kihegyezett humor köti le a figyelmet. A film még csak keresi a tempóját. De ha türelmes a néző, hamarosan örvényként rántja magába az az érzelmi világ, amely Lady Ashley, Drover és a félvér kisfiú találkozásából nő ki, és teszi Baz Luhrmann szerelmes-háborús eposzát sok-sok filmstílus (western-, kaland-, szerelmes- és háborús-, fantasyfilm stb.) ötvözéséből gyúrt igazi nagy mozivá. Olyan lenyűgöző élményt kínáló filmvarázzsá, amely misztériummal, hiedelmekkel, pásztorkodással, világháborúval, vérserkentő fájdalommal bombázza a nézőt. Ráadásul olyan fájdalommal, amely szinte gyönyört képes kiváltani, hiszen a majd háromórás szenvedéstörténetet szíveket megsebző romantika hatja át.

Lady Ashley igazi női hérosz: lóhátról egymaga elbánik az egész kontinens férfinépével, sőt még a támadó japánokat is visszaveri. Igaz, nem egymaga száll szembe az ismeretlen ausztrál világgal. Drover, a rettenthetetlen cowboy, a minden akadályon átgázoló alfahím marhahajcsár személyében segítőre akad. A faragatlan, az arisztokrata etikettet nem ismerő és tisztelő Drover bikaereje előtt istenek és vadlovak ugyanúgy hajolnak meg, mint a messze földről érkezett, de az ausztrál talajon is otthonosan mozgó Lady Ashley. Ezért szövetkezik a pucér felsőtestével őrjítő erőt és frenetikus erotikát sugalló cowboyjal öröksége megvédésére. Az irigykedő helyi hatalmasokkal folytatott csatából azonban csak úgy kerülhetnek ki győztesen, hogy melléjük szegődik Nullah, egy bennszülött aggastyán félvér gyermeke. Nullah-ra a messzi távolból, az égig érő hegyek ormáról a pusztító elemek isteneivel kokettáló apja mindenütt jelen lévő szelleme vigyáz. A törzsi istenek pedig a sámán kérésére minden vészhelyzetben Lady Ashley és Drover segítségére sietnek – ilyen (is), vad és rejtelmes, misztikus, mesés és idillikus Luhrmann Ausztráliája a 20. században. Nullah, a film narrátora – aki az egész történetet megosztja velünk – gyermeki bájjal mesél, s meséjét Luhrmann vad, csapongó, barokkosabban kacskaringózó képi világgal illusztrálja.

A rendező nemcsak a képi világgal, helyi hiedelmekkel, mítoszokkal gyúrta bele a huszadik századi, mégis ősi Ausztráliát a filmjébe. Arra is ügyelt, hogy milyen táltosokat ültessen a nyeregbe, azaz kikkel keltesse életre a figurákat. Lady Ashley szerepére hazahívta az ausztrál partoktól messzire ellubickolt, Oscarral koronázott Nicole Kidmant. Partneréül pedig megszerezte Ausztrália ma még vadon csillogó ércét, Hugh Jackmant, aki ugyancsak Oscar-közelbe tornázta fel magát: a tervek szerint februárban ő vezeti majd az Oscar-gálát. Ők ketten eladják a filmet. Rövid szünettel akár újabb három órát kibírnánk velük. Nemkülönben Nullah-val, a tizenhárom esztendős Brandon Waltersszel. Káprázatosan mesél és él a filmben.

Csapongó heroikus nagyeposzt varázsolt a vászonra Baz Luhrmann. Magával ragadó csodás elemekkel. Ki figyel arra, hogy az ún. magas művészet hiányzik belőle. Ahelyett teli van lélekkel, emberre figyeléssel. Toleranciával.