Játékosan szlovákul

Hogyan jött a weboldal ötlete?
Amikor elkezdtem tanítani, rá kellett döbbennem, hogy sajnos egyik tankönyv sem lesz megfelelő a magyar anyanyelvű diákjaimnak – középfokú ütős konverzációs témák kellettek kevés nyelvtannal fűszerezve, és így saját tananyagot alakítottam ki az órákra. De ez nem volt elég. A diákjaimnak mindig hangsúlyoztam: ahhoz, hogy elsajátítsák a nyelvet, nem elég, ha hetente beesnek egy szlovákórára. Tankönyv és egyéb segédanyagok híján viszont otthon nem volt lehetőségük gyakorolni. Így jött az ötlet, hogy egy olyan online rendszert kellene kialakítani, amely tartalmilag érdekes, és hasznos is, mindenki számára elérhető, és amelyről bátran meríthetnek az otthoni gyakorláshoz. Emlékszem, ez az ötlet egy tavaszi estén fogalmazódott meg bennem, és ahogy ez nálam lenni szokott, tétovázás nélkül azonnal munkához láttam. Rögtön felhívtam az egyik programozó diákomat, hogy a legközelebbi óránk helyett inkább beszélgessünk egy ilyen weboldal kivitelezéséről. Csak fogta a fejét, amikor ontottam magamból az ötleteket…

Mennyi időbe telt, amíg az oldalhoz szükséges anyagokat összeállította?
Tíz hónap intenzív munka volt, amíg beindult a weboldal, és már némi tartalommal. Imádtam ezt az időszakot. Óriási kihívás volt, mert egész végig úgy dolgoztam, hogy fogalmam nem volt arról, hogyan fogadják majd a felhasználók. És amikor jött az első pozitív bejegyzés a közösségi oldalon, madarat lehetett volna velem fogatni.

Honnan meríti az ihletet, a gyakorlatokat, a cikkeket?
Az agyam folyamatosan tanítási üzemmódba van kapcsolva, így bármiből, amit olvasok vagy nézek a tévében, játék lehet az óráimra vagy egy cikk a weboldalra. Legutóbb a „Szeretlek, Magyarország!” című műsorból használtam fel egy remek kis gyakorlatot az aktív szókincs bővítésére, és a diákok imádják!

Gyakorló pedagógusként az órái is hasonló szellemben zajlanak?
Egy weboldalon a lehetőségek korlátozottak. Vagy anyagilag költséges az ötletek kivitelezése, vagy meg sem valósíthatók. Viszont az órákon egy tanár, főleg egy magántanár szárnyalhat. Nem létezik társasjáték a szlovák szókincs bővítésére? Nem gond, csináljunk egyet! Magántanárként sajnos csak a nem megfelelő tanítási módszerek eredményeit látom, ezért nem szeretnék általánosítani. Egy szlováktanárnak az iskolákban nincs könnyű dolga. Mivel a tankönyvek szinte használhatatlanok, és a követelmények sokszor a józan ésszel teljesen ellentétesek, szinte kizárólag a tanár kreativitásától, lelkesedésétől függ, hogy az a rengeteg tanóra hasznosnak vagy csak felesleges időtöltésnek bizonyul-e.

Mi az, ami tapasztalatai szerint a legnagyobb nehézséget okozza a magyar anyanyelvű diákok számára a szlovák nyelv elsajátításában?
Mivel magyar környezetben élünk, és az iskolákban is kevés időt töltenek beszélgetéssel, az aktív szókincs hiánya hatalmas problémát jelent. A passzív szókincs és a passzívan elraktározott nyelvtani szabályok sajnos nem sokat segítenek, ha szlovákul kell megszólalni. És sokan inkább meg sem szólalnak, amíg nem biztosak a mondanivalójuk hibátlanságában. Ez viszont egy ördögi kör – mert a ragozást és egyéb problémás területet csak úgy lehet tökéletesíteni, ha beszélünk. Ezért jöttek létre a DumaEstek, ahol a környékbeli magyarok gátlások nélkül néhány hasonló cipőben járó társukkal beszélgethetnek, társasjátékozhatnak, hogy aztán bátrabban kommunikáljanak szlovák környezetben.

Hány regisztrált felhasználója van már a Játékosan szlovákul weboldalnak?
A mai napig 1300 regisztrált felhasználója van az oldalnak, de ez a szám naponta növekszik. A minap pillantottam rá, és döbbenten konstatáltam, hogy megint 100-zal többen vagyunk. A közösségi oldalon pedig már több mint 2000 ember tartozik az oldal rajongói közé.

A diákjaitól milyen visszajelzéseket kap?
A diákjaimtól és a többi felhasználótól is nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. Ez az a bizonyos mozgatórugó, ami nélkül már régen feladtam volna. Tudom, mennyien várják az új játékokat, a tartalmi rész bővítését, ezért mindent megmozgatok, hogy sem pénz-, sem energiahiány ne lehessen akadály, hogy folyamatosan bővíteni tudjam az oldalt.

És milyeneket a tanároktól?
Kaptam néhány köszönőlevelet tanító néniktől, akik arról számoltak be, mennyire tetszik a gyerekeknek az oldal. És tavaly a férjemmel értetlenül figyeltük, hogy Pilis környékéről rendszeresen, egy hét bizonyos napján egy bizonyos időben egyszerre 22 ember játssza ugyanazt a játékot az oldalon. Később rájöttünk, hogy valószínűleg valamelyik pilisi szlovák faluból egy osztálynyi gyerek gyakorol a szlovákórán a weboldal segítségével.

Az ön számára mi jelenti ebben a munkában a legnagyobb sikerélményt?
Például ha látom, hogy egy régi diákom, akit az anyukája úgy rángatott oda az első szlovákórára, önszántából gyakorol az oldalon, és egyre több pontszámot ér el egyes játékokban. És még csak nem is sejti, hogy figyelem – az oldalnak ugyanis van egy olyan funkciója, amely segítségével nyomon lehet követni a saját fejlődésünket, és az elért pontszámot összehasonlítani más felhasználó pontszámával. Ez egy remek alkalmazás a tanárok részére, akik az oldalt használják házi feladatok forrásaként. Vagy a múlt tanév végén történt, hogy az egyik diákom elment reklamálni egy ruhát valamelyik pozsonyi bevásárlóközpontba, teljesen egyedül, és utána lelkesen mesélte, hogy: Sikerült! Másoknak ez apróságnak tűnhet, de számára ez mérföldkő volt. És én boldog vagyok, hogy a részese lehettem.