Izraeli szent sperma

Aki elszórja magvait, tulajdonképpen a fiait gyilkolja meg, állítja az izraeli Ori Gruder Szent sperma (Sacred Sperma) című dokumentumfilmje, amely mindenütt nagy feltűnést, sőt megdöbbenést kelt a világban.  Budapesten a zsidó és izraeli filmek fesztiválján mutatták be a napokban a filmet. Ahogy Fritz Zsuzsa, a rendezvény igazgatója hangsúlyozta: „Zsidónak lenni leginkább azt jelenti, hogy kérdéseink vannak. Kérdéseink Istenről, létezésről, s a tetteinket, választásainkat vezérlő értékekről.” Ori Gruder sem tesz mást kamerával a kezében, mint hogy kérdez. Arcát teljes egészében sosem látjuk, a feleségét is inkább hátulról fényképezi, amikor merész kérdéseit felteszi. Haszid filmrendező lévén a háredi, ultraortodox világba kalauzolja el nézőit, miközben fiának próbálja átadni, egyben elmagyarázni az ortodox zsidó közösségek szexualitáshoz, házasság előtti nemi kapcsolathoz, önkielégítéshez fűződő nézeteit. A maszturbáció teljes körű, szigorú és extrém tiltása a judaizmusban sokakban vált ki félelmet, sőt kétségbeesést, tehetetlenséget, kínt és gyötrődést, hiszen a vallásos közösségek fiataljai többszörösen szembesülnek azzal az intelemmel, mely szerint veszélybe sodorja magát az a kamasz, aki a spermára gondol, „feladatunk pedig éppen az, hogy távol tartsuk magunkat a veszélytől”.  Ori Gruder a maga nemében páratlan alkotásáról szerte a világon leírják: ez a legelső bizalmas betekintés egy elszigetelt vallási közösségbe. S ez való igaz: erről a témáról, ezzel a nyíltsággal, ilyen bátorsággal korábban soha senki nem készített még filmet. Az itt felvetett intim kérdésekről ugyanis még az ortodox családokban is alig beszélnek. Inkább csak a hagyományokat, szokásokat adják tovább. Azokat a bevett szokásokat, amelyeket apák örökítenek át a fiaikra, hogy majd azok is továbbadják saját gyermekeiknek. „Hála istennek, megházasodtam, és a feleségemmel hat gyönyörű gyerekünk van – halljuk a filmben. – A fiamat tanítanom kell, és most bajban vagyok.” A „baj” forrása pedig nem más, mint a vágy, a vágy törvénye. Mit tegyen egy ultraortodox családban nevelkedő fiú, egy serdülő fiú, egy vágyaival viaskodó kamasz, egy húszéves srác, egy érett fiatalember, egy ereje teljében levő férfi, ha sem a kéjnek, sem a kezének nem tud álljt parancsolni?  „A szem lát, a szív vágyódik, a kéz cselekszik” – vallja a rendező. De akkor miért számít tiltott cselekedetnek az önkielégítés és a házasság előtti szexuális érintkezés, vagy a testi egyesülés során a női testen kívül „szabadon engedni” a magot? Gruder vallási és teológiai közelítésekkel igyekszik választ adni a tiltásokra, amelyek szerint a maszturbáció „megsérti a szövetséget az Örökkévalóval”. Megy is a rabbihoz, a vallásközösségbe, a pszichológushoz, a rituális fürdőbe, a férfiak mikvéjébe, de még a vőlegénytanácsadót is felkeresi, hogy újra és újra megfogalmazott kérdéseit feltegye. A fiút, a fiát ugyanis fel kell készítenie, még mielőtt a gonosz vágy legyőzhetné őt.  A rendező tehát a saját életén és a haszid világon keresztül beszél a férfiszexualitásról. Rögtön a film elején elmeséli: kamaszként, mint a legtöbb társát, két dolog érdekelte igazán. A szörf és a pénisze. S mivel felnőttként, baráti társaságban ma is sokat foglalkozik a témával, úgy döntött, filmet forgat róla. Tízéves fia felvilágosításával azonban nem könnyű feladatot vállalt magára, hiszen a haszidok szexuális szokásairól, nézeteiről és tiltásairól – ilyen nyíltan legalább is – eddig nem beszélt a közösség. Figyelmezteti is őt a rabbi: azzal nincs baj, hogy a „nagy elvesztegetésről” forgat filmet, de tudnia kell, milyen veszélyek fenyegetik a forgatás során. „Mivel tűzzel játszol, kiteszed magad a lángoknak!” – közli vele, még mielőtt Gruder kezébe venné a kamerát. Felesége is fél a készülő filmtől, nehogy felkavarja az életüket. A szexuális tisztaságról beszélni ország-világ előtt – ez sokak számára felfoghatatlan a közösségben. Gruder közben nem is érti, mi zavarja az embereket ebben az ebihalszerű lényben, ami maga a sperma. Riportútja során azt is kideríti, milyen módon ad mintát vagy válik donorrá egy vallásos és nem vallásos férfi Izraelben: egy haszid, aki az „isteni elitkülönítmény” tagja, éjszakai magömlés után, vagy óvszerbe, a közösülés során; a nem vallásos, akár a mintavétel helyszínén, különböző magazinokat lapozgatva.  A tiltásokat körbejárva azt is megtudjuk: egy haszid már gyermekként sem érintheti meg a nemi szervét, még akkor sem, ha pisil, ezért van a házban külön WC-je. Testhez simuló alsónadrágot nem viselhet, csak hosszút, bőt, praktikusan nyílót. Hétéves korától rituális fürdőbe járhat a fiúgyermek, ahol úgy kell vetkőznie, öltöznie, hogy közben másra nem nézhet. Ellenállni mindenféle veszélynek – ez a munka legnehezebb része. „Az elvesztegetett mag károkat okoz a léleknek” – mondja az egykori DJ, aki azért hagyta ott a Tel Aviv-i szórakozóhelyet, mert az ott látottak örök kísértés elé állították. Azt már akkor is tudta, hogy a női testen kívül ejakulálni számára tilos, a napi többszöri önkielégítést mégsem tudta elkerülni. „Mindennapos harc ez, aminek soha nincs vége” – állítja, s hogy megzabolázza szenvedélyét, kimegy a mezőre, és Istenhez kiáltva megpróbálja elűzni magától a legádázabb gonoszt.  „Kordában kell tartani a szemet és az érzelmet” – így a jesiva egyik oktatója –, hiszen a vágy a képzelet erejével dolgozik.” A kísértés persze óriási, hiszen elég két gombnyomás a bűnbeeséshez. Az internet mindenütt szabad utat biztosít a vágyak gerjesztéséhez.  Ori Gruder egyébként korábban az MTV Europe-nak készített videoklipeket, majd az ultraortodox közösségek rituáléiról, iskolarendszeréről, étkezési szokásairól és megítéléséről forgatott dokumentumfilmeket. Most a Szent spermával járja a világot. A film Jeruzsálem után Londonba és Kaliforniába is eljutott, és mindenütt pozitív fogadtatásban részesült. Eredeti, esztétikus, erőt adó, írják róla mindenütt. Nincs is mit hozzátenni ehhez. Legfeljebb annyit: ez a film a szó szoros értelmében páratlan alkotás. Még a rabbi szerint is csodálatos.