Isztambul magyar vonatkozásai

Elhatározásunkat megerősíti többek között az a tény is, hogy ezek közül az egyik legjelentősebb a történelmi nevezetességű Galata negyedben található az Aranyszarv-öböl közelében, amely negyed egyébként is bővelkedik műemlékekben. Ilyen mindenekelőtt a Galata védőfal, a Hagia Eirene, a város egyik legrégibb bizánci temploma, valamint a negyed védelmi rendszerének fő erőssége, a nyolcszintű Galata torony, amely a tengertől 424 méter távolságban emelkedik, többszöri átépítést megért, s egyszerűségére jellemző, hogy földszinti részén az építmény belső átmérője mindössze 8,95 méter, míg ugyanitt a fal vastagsága 3,75, magassága pedig 47 méter. Tornyából, ahová 143 kényelmes kő lépcsőfok vezet – bár az utóbbi időben korszerű felvonóval, vendéglővel és kaszinóval is ellátták, úgyszólván az egész belvárost áttekinthetjük. E felejthetetlen élmény után a toronyból leérve, majd pedig kissé balra fordulva a Szent Benedek-templom és a hozzá épült kolostor főbejáratához jutunk, ahová nekünk, magyaroknak úgyszólván erkölcsi kötelességünk elzarándokolni. A templom jobb mellékoltára előtti kripta adott ugyanis csaknem két évszázadon keresztül nyugvóhelyet – egészen hazahozatalukig, 1906-ig – a magyar szabadságharc nagy alakjának, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek, édesanyjának, a későbbi – Thököly Imréné Zrínyi Ilonának, valamint kislányának, Thököly Zsuzsának. Rajtuk kívül itt nyugodott még Bercsényi Miklósné, Csáky Krisztina, végül a fejedelem idősebb fia, Rákóczi József is. A templomban alkalmunk adódott megtekinteni a nagyságos fejedelem domborműves emléktábláját, valamint Bercsényi Miklósné sírkövét is.

Ugyancsak ellátogattunk az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger közötti történelmi városrészbe, ahol első utunk a reánk, magyarokra nézve is szomorú emlékű várszerű erődítménybe, a Héttoronyba (Jedikuléba) vezetett. Gyászos emlékű hely ez nekünk, mivel itt raboskodott a török hódoltság idején számos magyar, többek között itt végezte be életét Török Bálint, akit a nagy Szulejman hurcolt ide Budáról, valamint a felkelés leverése után Béldi Pál és még sok-sok kitűnő magyar vitéz. A vártornyok magaslataira lépcsőkön jutottunk fel, ahonnan megkapó kilátás nyílik a Márvány-tengerre, a tengerparti tornyos mecsetekre, valamint a városfalak hatalmas bástyás építményeire. A belső udvarban viszont rémülettel és iszonyattal szemléltük a két kis négyszögletes tornyot, amelyekben a foglyokat kivégezték, levágott fejüket pedig a Vérkútba dobták.

Hamarosan a Galata hídhoz érünk, ahonnan rövid hajózás után eljutunk Yalovára, majd pedig annak híres termálfürdőihez, melyeket már az ókorban nevezetessé tettek kén- és vastartalmú, radioaktív hatású meleg forrásai. A hely mérsékelt, kellemes klímája, természeti szépsége, kies völgyében rejtőző gyógyhatású forrásai valóban megszépítették rövid ott-tartózkodásunkat. Amint arról értesültünk, sokan nyerték már itt vissza egészségüket, felnőttek és gyerekek, szegények és gazdagok egyaránt.

A fürdés után új erőt gyűjtve tovább utaztunk, hogy újabb élményekkel gazdagítsuk törökországi látogatásunkat, a legjellegzetesebb török város, Bursa földjén. Az elragadó, mintegy 300 000 lakosú város a 2327 méter magas Ulu Dag – az egykori mitológiai Myasiasi Olympos – lábánál fekszik. Tipikusan török házai, gyönyörű mecsetjei, mauzóleumai, dús növényzetből, ciprusok százainak lombjai közül emelkednek ki. Természeti környezete, valamint műemlékeinek sokasága mellett igen híres régi háziipara is. A selyemszövő művesség és a szőnyegszövés különös színfoltot kölcsönöz ennek a városnak. Ezen túlmenően Bursáról igen szép kirándulásokat tettünk a környék nevezetes helyeire, mindenekelőtt az Ulu Dag hegyre, valamint az antik emlékeiről és a XVI–XVII. századbeli fajanszművességéről nevezetes Izmik városába is.