Irodalmi Nobel-tippek

Nggwa Thiong'o 

A Ladbrokes fogadóiroda szerint a díjra Ng´g´g wa Thiong'o kenyai író a legesélyesebb, aki szinte minden művében hazája múltjával és jelenével foglalkozik. Bemutatkozó regénye, az 1964-ben megjelent Weep not, child (magyarul Búcsú az éjtől címmel jelent meg 1971-ben) volt az első, amelyet angol nyelven írt egy kelet-afrikai szerző. 

Második regénye, a The River Between (1965) a kenyai társadalmon belüli ellentétekre fókuszál. A Grain Of Wheat (Egy szem búza) középpontjában a kenyai felszabadító mozgalom áll. A négyszereplős történet az ország függetlenné válásának előestéjén játszódik. Az író az idősíkok váltogatásával mutatja be az egyéni sorsok alakulását és a függetlenségi mozgalom lefolyását. 

Regényírói munkássága mellett 1976-ban segített a kamiriithui közösség kulturális központjának felállításában, amely hozzájárult a térség színházi életének kialakulásához. 1977-ben Will Marry When I Want (Akkor házasodom, amikor akarok) című darabjának politikai üzenete miatt letartóztatták. A börtönben töltött idő alatt írt először regényt az anyanyelvén, jobb híján vécépapírra. Szabadulása után már nem foglalhatta el helyét a Nairobi Egyetem katedráján, és a kormányt bíráló írásai miatt családjával 22 éves száműzetésbe kényszerült, csak 2004-ben térhetett vissza hazájába. Ma már főképp kikuyu nyelven publikál, regények mellett drámákat, novellákat és esszéket is jegyez. 

Murakami Haruki 

A japán író évek óta az irodalmi Nobel-díj egyik favoritja. A Ladbrokesnál lapzártánkkor ő volt a második legesélyesebb. Ugyanakkor tavaly azt nyilatkozta, hogy a Nobel-díj csak teher számára, és akkor sem hinné el, hogy esélyes, ha a világon mindenki ezt állítaná. 

Az 1987-ben megjelent Norvég erdő című, ötödik regénye hozta meg számára a nemzetközi ismertséget. A könyvből Japánban egy év alatt több mint 3,5 millió példány fogyott. A művet a Zabhegyező japán változatának szokták titulálni, ami nem meglepő, hiszen Murakami fordította japánra Salinger híres regényét. 

Több műve táplálkozik önéletrajzi elemekből. A Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című regényében naplószerűen vall a dohányzásról való leszokásról és azt követően az egészséges életmódra való átállásról. Gyakran használja a mágikus realizmus eszköztárát, visszatérő témája az elidegenedés és a magány. Többen a populáris irodalomba sorolják a műveit, de sokan érvelnek amellett, hogy kevés olyan szerző van manapság, aki ennyire beavatná az olvasót magánéletébe. Eddig tizennégy kötete jelent meg magyar fordításban. 

Margaret Atwood 

A kanadai irodalom nagyasszonya ötvennél több regény, vers- és esszékötet szerzője. Írásai nemcsak műfajilag, hanem témájukban is szerteágazók: Kanada nemzeti identitása, az Amerikai Egyesült Államok és Európa kapcsolata, az emberi jogok, környezetvédelmi problémák, a nőiség társadalmi felfogása is felbukkan a műveiben. Az utóbbival kapcsolatban a női test művészi megjelenítéséről, a nők társadalmi és gazdasági kihasználtságáról, a nők és a férfiak közötti kapcsolatokról is ír. 
Első verskötetét 19 évesen írta, és rögtön nyert is vele egy díjat, második kötetéért pedig megkapta a kanadai főkormányzó díját. Azóta elismerései csak gyarapodnak, hosszú évek óta szerepel az irodalmi Nobeldíjra esélyesek listáján. Számos műve jelent meg magyarul. 

A világhírt A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale) hozta meg számára. Ez az orwelli ihletésű disztópia egy jövőbeli, a nőket elnyomó társadalomról fest hátborzongató képet. A kötet magyarul 2006-ban jelent meg először, új fordításban idén látott ismét napvilágot. Az HBO a regényből sikeres tévésorozatot is készített. 

Ámosz Oz 

Napjaink legjelentősebb izraeli írója a Ladbrokes szorzói alapján a harmadik legesélyesebb az idei Nobel-díjra. Apja elleni lázadásból fiatalon hosszú időre hátat fordított az irodalomnak, harminc évig élt egy kibucban, ahol földművesként dolgozott. Még akkor is felszolgáló volt egy kibucbeli kávéházban, amikor cikkeit már a New York Times közölte. Első önálló kötete egy novellagyűjtemény volt 1965-ben, első regénye 1966-ban jelent meg. Műveiben empátiával, kíváncsian és humorral kutatja az emberi természetet. Hite szerint íróként nem a tanítás, hanem a történetmesélés a feladata. Könyvei a legtöbbször mégis morális kérdéseket firtatnak, fókuszukban gyakran boldogtalan családok sorsa áll. Szeretetről és sötétségről című önéletrajzi kötetében családja európai gyökereinek keresése mellett saját sorstörténetét köti össze Izrael államéval. A könyvből 2015ben Natalie Portman rendezésében és főszereplésével film is készült. 

Aktívan részt vesz hazája politikai életében, évtizedek óta sürgeti a megegyezést Izrael és a palesztinok között. Nézetei miatt gyakran kiáltják ki hazaárulónak. Művei folyamatosan jelennek meg magyar fordításban. 

Javier Marías 

Az egyik legfontosabb kortárs spanyol elbeszélő, tucatnyi regény, két novelláskötet és számos esszé szerzője. Gyermekkorában családja az USA-ba költözött, ahol egy ideig közös házban éltek Vladimir Nabokovval és Jorge Guillén költővel. Tizenéves korában vált szenvedélyévé az irodalom, 1986-ban megjelent Az érzelmes ember című regényével alapozta meg írói pályáját. A Holnap a csatában gondolj rám című 1994-es regényért - mely egyébként Marías kedvence - megkapta a nívós délamerikai Enrique Larreta-díjat. Azóta több nemzetközi díjjal kitüntették, nagy port kavart azonban, hogy 2012-ben visszautasította a neki ítélt, 20 ezer euróval járó elismerést, Spanyolország egyik legrangosabb szépirodalmi díját. Marías régóta hevesen bírálja, ahogyan a spanyol kormány az állami elismeréseket osztogatja. Szerinte több remek szerzőt méltatlanul elhanyagolnak -köztük az író édesapját, Julián Marías filozófust is. 

Akik hosszabb ideje figyelik a nagy fogadóirodák szorzóit, tudják, hogy elég ritkán jönnek be a tippek, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia általában meglepi a bukmékereket. Tavaly például az a Bob Dylan kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, aki évek óta ott volt ugyan a listán, de általában valahol a 20. hely környékén tanyázott. (juk)