Irodalmi kánonokról

Gazdag tartalommal jelent meg az Irodalmi Szemle 7–8. száma. A szépirodalmi anyagok között hangsúlyozott szerepet kaptak a fiatal tollforgatók. Keszan Andrea és Hudák Katalin versei mellett Öllős Edit gondolatait olvashatjuk a folyóiratban. A kilencvenes évek irodalmi kánonjaival Németh Zoltán esszéje foglalkozik. A széttartás alakzatai című írásában a fiatal kritikus áttekinti az elmúlt évek irodalmi fejlődését, érinti az iródiások szerepét, majd a legújabb nemzedék tevékenysége kapcsán megállapítja, hogy a „fiatal szlovákiai magyar irodalomról beszélni leginkább a nevek mentén lehet”. A poétikai jegyek meghatározó jellegére utal ez a kitétel, minthogy Németh Zoltán következetesen tagadja a „szlovákiai magyar irodalom” létét. ĺrásában Talamon Alfonz, Győry Attila, Z. Németh István, Szűcs Enikő, Csehy Zoltán, Polgár Anikó, Mizser Attila és Pénzes Tímea munkásságát érinti.

A szépirodalmi anyagok között találkozhatunk Dénes György, Török Elemér és Bettes István verseivel, valamint Duba Gyula Halódó parasztvilág című legújabb regényének egy részletével. A tanulmányok, esszék között említést kell tennünk Fried István esszéjéről, melyben Dionýz Ďurišin komparatisztikájának időszerűségét tárgyalja, valamint Fónod Zoltán Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában című tanulmányáról, melyben az 1945 utáni állapotokkal, valamint azokkal a kételyekkel, felvetésekkel foglalkozik, melyek megkérdőjelezik a „kisebbségi irodalmak” létjogosultságát.

Foglalkozik a folyóirat a határon túli magyar tudományos műhelyekkel, valamint azzal a kérdéssel, hogy a harmadik évezredben szükségünk van-e a hagyományokra (Halász Péter). Juhász Dósa János terjedelmes írásában foglalkozik a kisvárdai színházi fesztivál eseményeivel. (dz)