Interjú Zsapka Attilával

Egy neves együttesből ismert zenész miért készít szólólemezt?

A Kor-Zár története 1989-ben indult. Ekkor kezdtünk megzenésített verseket énekelni. Egyre népszerűbbek lettünk itthon, és Magyarországon is ismertté váltunk. Húsz év nagy idő, közben mindannyiunknak átalakult az élete: többen családot alapítottunk. Részben emiatt, részben a polgári foglalkozásunk miatt volt időszak, amikor fellépéseket utasítottunk vissza. Nekem már akkortájt is kötetlenebb foglalkozásom volt, bár sokat dolgoztam, de belefért, hogy amikor hívtak, mentem. Több olyan koncerten szerepeltem, amelyet a zenekar nem tudott vállalni. Egyedül, vagy alkalmi zenészekkel. Tulajdonképpen így indult a szólópályafutásom.

A szólóalbuma miben különbözik a Kor-Zár lemezeitől?

Nem csak az együttesbeli zenésztársaimmal dolgoztam rajta. Az első gondolatom az volt, hogy egyedül készítem el, egy szál gitárral, esetleg Emmer Péter barátom színesíti a gitárjátékával – az ő stúdiójában, együtt készítettük. A munkálatok során viszont rá kellett ébrednünk arra, hogy ezek a versek többet érdemelnek, komolyabb hangszerelést. Ekkor szóltam barátaimnak, részben a Kor-Zár tagjainak. A többieket más formációkból ismerem. Lelkes Tibornak, Lakatos Róbertnek, Korpás Évának, Rácz Csabának, a Kor-Zárból Madarász Andrásnak és Fujas Andynek jár köszönet.

Ezek a versek ráférhettek volna a Kor-Zár régóta készülő korongjára is?

Igen, és lesznek is átfedések. Természetesen nem másoljuk át egyik CD-ről a másikra, hanem teljesen más hangszerelésben szólaltatunk meg néhányat közülük a Kor-Zár tavaszra tervezett albumán. A zenekarban nem én vagyok az egyedüli dalszerző. A válogatás során az erős dalok győznek, a gyengék elbuknak, közös döntés alapján, és ez személyektől független. A két produkció közti alapvető különbség tehát a hangszerelésben rejlik.

Hogyan választotta ki a verseket?

A huszadik századi és a kortárs költészetre összpontosítottam, javarészt ezekből válogattam, és azokból a kedvenceimből, amelyeket költőbarátaim írtak. Például a Szombathelyen élő Böröczki Mihály költeményeiből – tőle öt vers is hallható a lemezen. Egy másik barátomtól, M. Csepécz Szilviától A Madárjós és A tél címűt választottam, ez lett a címadó szerzemény, pontosabban ebből a madárjós szó lett az album címe. Szarka Tamástól, a Ghymes kiváló zenészétől is szerepel egy vers. Csontos Vilmos nagy kedvencem, tőle is megzenésítettem egyet. A huszadik századot Nagy László és József Attila versei képviselik. Éneklek egy klasszikust is, A gólyához című Tompa Mihály-költeményt, amelynek az az érdekessége, hogy a Kor-Zár ezt zenésítette meg elsőként, és máig az egyik legsikeresebb dalunk. A zenéjét annak idején én írtam, most teljesen más köntösbe bújtattam.

A CD címe zárójelben olvasható. Miért?

Azért tettük zárójelbe, hogy különbözzön a verscímtől.

A prédára vadászó zenész hogyan olvas verseket? Olvassa, s közben azon tűnődik, hogyan lehetne megzenésíteni őket? Egyáltalán, minden vers zenébe öltöztethető?

A szabad verseket nehéz megzenésíteni, bár azokra is lehet dallamot komponálni. Van, amikor szórakozásból olvasok, s közben rátalálok olyanra, amely megfog. Máskor tudatosan keresek, ez a versolvasás alkotói szemmel, akkor kifejezetten ilyen céllal lapozom a köteteket. Jól fogalmaztál, valóban vadászom az általam énekelhetőnek tartott versekre.

Az olyan verseket részesíti előnyben, melyeket bárki könnyedén megért?

Ez nem elsődleges szempont, de azért törekszem arra, hogy a dal már első hallásra megérintse az embert. Az egyszerű fogalmazásokat szeretem. De attól, hogy egyszerűen hangzik, még lehet mély mondanivalója. A szólólemezemen is vannak olyan költemények, melyeknek nehezebb a szövege, nem érthető első hallásra. Például Nagy László verse, a Rege a tűzről és jácintról. Ebből egy részlet csendül fel. Ez olvasva is nehezen emészthető.

A szólóalbumának van célközönsége?

Mindazok, akik a költészetet és a lírai dallamokat szeretik. Akik a zenében is a mondanivalóra vágynak.
A teljes interjú csütörtöki nyomtatott kiadásunk 13. oldalán olvasható.