Ikonná formált szerepekben

A magyar Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 2019-ben a Bajor Gizi Színészmúzeumban nagyszabású kiállítással ünnepelte a huszadik századi magyar színháztörténet két nagy formátumú művészegyéniségét, a 100 éve született Bessenyei Ferencet és Gábor Miklóst. „Most digitális formában szeretnénk visszaidézni a tárlatot, és egyúttal ízelítőt adunk Két út, egy pálya, 100 év címmel, a jubileum alkalmából megjelent albumunkból” – invitál kiállításának virtuális bebarangolására az intézmény.

A Két út, egy pálya, 100 év című kötet – miként az ajánlóban olvasható – Bessenyei Ferencnek és Gábor Miklósnak állít emléket. „Több mint fél évszázados pályájuk során mindketten hivatásnak és szenvedélynek tekintették a színjátszást. Mesterségbeli tudásuk birtokában szinte eggyé váltak szerepeikkel. Bessenyei Ferenc Bánk bán, Othello és Tevje alakításával, Gábor Miklós pedig Hamlet, Tanner John és Lucifer figurájának életre keltésével hosszú időre hagyományt teremtett.”

A hivatalos könyvismertető szerint az album megörökíti a két színészlegenda ikonikus szerepeit, és bemutatja páratlanul gazdag és sokszínű pályafutásukat. A fotókat Bessenyei Ferenc és Gábor Miklós gondolatai kísérik, de kortársaik is szóhoz jutnak. A sokszólamú elbeszélésből kirajzolódik a színházi műhelymunka gyötrelme, a szerepformálás öröme és nehézsége, a közönség ízlésének változása és a két művész magánélete. 

Bessenyei Ferenc a képernyőről költözött be az életünkbe: tájainkon így jutott el hozzánk főleg filmes, televíziós szerepeivel. 

Az a kép maradt meg róla sokunk emlékezetében, ahogy a rá jellemző konok, kicsattanó dúvadi erővel formált meg drámai hősöket. A dúvadi jelző nem véletlen: Fábri Zoltán 1959-es drámája a Dúvad főhőse, Ulveczki Sándor karaktere „alapozta” meg nála ezt a sajátságos, erőteljes vonást. Ulveczky, a „Dúvad” az az ember, aki ha valamit akar, azt meg is szerzi, még a szerelemben is. Bessenyei Ferenc a Fábri-film után sorra játszotta el viharos energiákkal azokat az embereket, akik, ha valamit akartak, azt meg is szerezték.
A klasszikus magyar irodalom legnagyobb férfialakjaiból gyúrt – a hozzájuk kapcsolódó ideáljainkkal egyező – hús-vér figurákat: hazafiakat, a hazáért, nemes eszmékért küzdő, kikezdhetetlen és megingathatatlan hősöket. A már említett Bánk bán mellett Széchenyi személyiségéből is örök időkre érvényes ikont formált. Folytathatjuk a sort Kossuth Lajossal – Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájában keltette életre. A történet az 1848/49-es szabadságharc bukása utáni válságot bemutatva Kossuthot és Görgeyt állítja szembe egymással. 

Zsurzs Éva legendás rendezéseinek elmaradhatatlan fő alakja volt Bessenyei: megformálta nála Zrínyi Miklóst, a háborúsdit játszó Pongrácz István grófot, aki a cirkusztól megvett Estelláért a várost is lerombolta volna a Beszterce ostroma című tévéfilmsorozatban. Ha már Beszterce ostromra, mindenképpen ide kívánkozik, hogy a Bessenyei főszereplésével készült filmes Mikszáth-átiratokból első helyen minden bizonnyal A fekete város című, megunhatatlan tévéfilmsorozat áll, amelyben Görgey Pál alispánt alakította. 

Mindig autentikusságra törekvő, biztos karakterformálásának köszönhetően Bessenyeivel abszolút összeforrott legendás színpadi szerepeinek egyikeként Tevje alakja a Hegedűs a háztetőn című musicalből: évekig alig volt kívánságműsor, amelyben ne kérték volna előadásában a Ha én gazdag lennék című dalt. 

Gábor Miklóssal kapcsolatban az intelligens, mélyre ásó, a részletekig pontossággal kidolgozott színjátszás rögzült az emlékezetünkben. Színpadi szerepei közül kiemelkedik a Hamlet – egy angol kritikus azt írta róla, hogy Laurence Olivier után az övé a legjobb Európában. 

Első igazi sikere a Valahol Európában egyik főszerepe, a csavargó kamaszok vezére volt. Legendás filmes alakítását Szabó István Apa című rendezésének címszerepében nyújtotta.