Hollywoodi történet Hollywoodról

A Velencei Filmfesztiválon mutatkozott be, szeptember végétől a Netflixen látható Andrew Dominik filmje, melynek forgatókönyve Joyce Carol Oates amerikai írónő regényén alapul. A regényben Oates Monroe életének megtörtént eseményeire épít, melyeket fiktív eseményekkel egészít ki. A film ezért nem tekinthető biográfiának, hiszen a színésznő karakterének meghatározó pillanatait a valóság talajáról induló, de fikcióba forduló eseményekkel magyarázza. Ilyen elképzelt valóság például Marilyn Charlie Chaplin fiával, Cass Chaplinnel és Eddy Robinsonnal (Xavier Samuel és Evan Williams) folytatott poliamorikus viszonya (bár külön-külön mindkettőjükkel folytatott viszonyt), csakúgy mint az a jelenet, melyben a gyerekét egyedül nevelő, mentális problémákkal küzdő édesanya (Julianne Nicholson) megpróbálja megölni a kislány Norma Jeane-t (a valóság annyi, hogy anyja betegsége miatt Monroe állami intézményben nevelkedett). És az is, hogy az amerikai elnökkel, John F. Kennedyvel (Caspar Philipson) való viszonya szexuális bántalmazásba fulladt – hogy ez a kapcsolat pontosan milyen jellegű volt, és hogy szerepet játszhatott-e a színésznő halálában, azt máig találgatások övezik.

Az Ana de Armas alakította filmbeli Marilyn gyönyörű, jóhiszemű és traumatizált. A színésznő életének meghatározó pillanatai nagyon konkrét pszichólógiai keretet kapnak: Marilyn jó és rossz döntéseinek hátterében a kislány áll, akiről édesanyja nem tudott gondoskodni, és aki egész életén át vágyott arra, hogy megismerje apját. (A filmben felmerül – egyébként hitelesen – hogy Marilyn egy ideig azt hitte, a színész Clark Gable volt az apja.) A gyerekkori traumákhoz csatlakoznak a fiatal nő megrázkódtatásai, aki az őt kihasználó férfiaknak köszönheti a karrierjét. A Szösziben vázolt életpálya végeredményben nem tud elvonatkoztatni a filmipar által kreált Marilyntől: a történet elsősorban a testiségen alapszik, és az így keletkező fiktív biográfia túlságosan egyoldalú ahhoz, hogy elhigyjük, az élettörténet akár igaz is lehetne.

A filmben felsejlik Marilyn vágya, hogy bebizonyítsa, jóval több annál, amit a habkönnyű Hollywoodi komédiákban meg tud mutatni tehetségéből. A film megpróbál ellentétet vonni Marilyn színészi ambíciói és a tömegek iránta való rajongása között, akik csupán szexszimbólumot látják benne, de ez meglehetősen felszínesen sikerül. Ezen a ponton megjelenik ugyan a kulturális ellentét Hollywood és New York között, amikor úgy mutatja be a film a színésznőt, mint aki szeretné maga mögött hagyni a hollywoodi filmipart: amire Marilyn igazán vágyik az az, hogy a szakma előtt is bizonyítson, New Yorkban. Marilyn valóban élt New Yorkban, ahol a híres Actors Studióban, Amerika legtekintélyesebb színházi közösségében tanult színészetet, és ahol a tekintélyes drámapedagógussal, Lee Stras-berggel dolgozott együtt. Ehhez képest a Szöszi a színésznő életének New York-i periódusát illetően csupán harmadik házasságára koncentrál, melyet az elismert drámaíróval, Arthur Millerrel (Adrian Brody) kötött. Apropó, Miller: Marilyn Monroe többször is állapotos volt a házasság ideje alatt, mindannyiszor elvetélt. Meddőségéért feltehetően endometriózisa lehetett felelős, ami miatt elkezdte szedni a fájdalomcsillapítókat és nyugtatókat, melyektől végül függővé vált. A filmben a betegség ténye nem játszik szerepet, helyette meglehetősen más fényben látjuk terhességeit: egyrészt spontán vetélés helyett abortuszokat (is) vizionáltak a forgatókönyvírók, másrészt a terhességek nem csupán a Millerrel kötött házassága idején következnek be, hanem átívelik egész karrierjét. A meg nem született gyermek így a film egyik központi szimbólumává válik, mely inkább azt az általános problémát veti fel, hogy a modern nő kénytelen a karrier és a család közül választani, semmint Marilyn Monroe élettörténetének megértéséhez tesz hozzá.

Marilyn Monroe egy roppant tehetséges színésznő volt, aki szeretett volna túllépni azon a felszínes képen, amit Hollyood kreált róla. A Szöszi egy kizsákmányolt nő törénete, egy olyan színésznőé, akinek a testi adottságaira koncentrál a film-ipar a tehetsége helyett. A filmet nézve óhatatlanul ott motoszkál az ember fejében a gondolat, hogy ez a filmipar mennyire keveset változott, hiszen most sem csinál mást, minthogy pont ebben a testiségben vájkál, ez alkalommal a Szösziben.