Henri Charriére, a Pillangó szerzője 40 éve halt meg

1906. november 16-án született Ardeche-ben, egy tanító családjában. Édesanyját korán elvesztette, hamar rossz társaságba keveredett, az 1920-as évek végén már a párizsi alvilág hétköznapi életét élte; ezekben a körökben a mellére tetovált pillangó miatt Papillon (pillangó) néven ismerték.    Kalandos életét maga írta meg a Pillangó című, rendkívül kalandos regényben.    Hányattatásai 1932-ben kezdődtek, amikor a rendőrség őt gyanúsította meg egy Kicsi Roland nevű kerítő meggyilkolásával. Bár kitartóan tagadott, bűnösnek találták, és életfogytig tartó, tengeren túli fegyenctelepen letöltendő kényszermunkára ítélték. Előbb Cayenne-be, majd francia Guyanába vitték, büntetése nagy részét az Ördögszigeten töltötte le.    Pillangó nem volt hajlandó beletörődni sorsába, szökést tervezett, amit már 1933-ban megvalósított. Clousiot és Maturette nevű társával meglépett egy szárazföldi kórházból, és egy kis vitorlással Trinidad, majd Kolumbia felé vették az irányt. Útjuk során segítséget kaptak a leprásoktól és egy brit telepes család is bújtatta őket, de a rossz idő miatt nemsokára elfogták őket.    Charriére nem kért a börtön "vendégszeretetéből", és egy rabtársával újra megszökött. Útja során több hónapot töltött bennszülött gyöngyhalászok falujában, sőt két gyönyörű lánytestvérrel is megismerkedett. Mivel nem tudott (és nem is akart) választani közülük, mindkettőt feleségül vette, és mindkettőtől gyermeke született. A paradicsomi környezet ellenére a szökésben lévő fegyenc továbbállt, ám a szerencse elpártolt tőle: újra elfogták és börtönbe vetették. Innen Barranquillába vitték, ahol váratlan "öröm" érte: a foglyok közül régi cimborái, Clousiot és Maturette vigyorogtak rá. A trió nem pazarolta az időt, számos alkalommal kísérelt meg szökést, ebből az egyik különösen fájdalmas véget ért Pillangó számára: eltörte a lábfejét, így hátralévő életében sántikálva tudott csak járni.    1934-ben visszakerültek a guyanai fegyenctelepre, ahol a szökést kétéves magánzárkával "honorálták", amit Charriére a Saint Joseph-szigeten töltött le. Eredetileg gyilkossági kísérlettel vádolták őket, amiért anno szökés közben leütötték a kórház őrét, és öt év magánzárka fenyegette őket. Ezt a vádat végül visszavonták, így két év elteltével kijöhettek, Clousiot azonban néhány nappal később meghalt.    Pillangó útja a Royale szigetre vezetett, ahonnan azonnal szökni akart. A terv kudarcba fulladt, mire megölte a besúgót: halmazati büntetésként nyolcévnyi magánzárkára ítélték. A kegyetlen különbüntetés végül 19 hónapig tartott, szabadulását hivatalosan egészségügyi okoknak köszönhette - a valóságban pedig annak, hogy kimentett egy kislányt - mint később kiderült az egyik őr lányát - a cápáktól hemzsegő vízből.    A szökésre specializálódott Pillangó újra a hétköznapi fegyencek életét élte - de csak az őrök megtévesztésére. Őrültnek tetette magát, majd a kevésbé szigorúan őrzött elmegyógy-részlegből próbált lelépni. Annál is jobban igyekezett, mert tudatában volt: következő kísérletét az időközben kitört második világháború miatt már halálbüntetéssel torolhatják meg. Bár ezúttal a terv alaposabb volt, a szökés ismételten kudarcba fulladt. Az "épelméjűségét visszanyert" Pillangót ismét az Ördögszigetre szállították, ahonnan addig még senkinek sem sikerült (legalábbis ép bőrrel) megszöknie. Mégis ez volt az a helyszín, ahonnan végül sikerült az áhított szabadságba menekülnie.    Az óceán hullámzását tanulmányozva rájött, hogy minden hetedik hullám nagyobb erejű, mint a többi - vagyis képes olyan távolságra lökni őt a szigettől, hogy az áramlás ne sodorja vissza. A terv már megvolt, csak a végrehajtása volt kockázatos: Pillangónak ugyanis nagy magasságból kellett leugrania és elkapnia az ominózus hetedik hullámot, amelyet a tengerből kimentett kislány után Lisette-nek nevezett el. Kezdetben kókusszal tömött zsákokkal kísérletezett, majd egy fegyenctársával rászánta magát az ugrásra.    A szökés sikerült, a két ember négy napon át hánykolódott a tengeren; társa néhány száz méterre a partoktól meghalt, nem bírta tovább, de ő végül Venezuelában - nem sokkal később itt is a börtönben - kötött ki. 1945 októberében szabadult, megnősült, családot alapított, később pedig már venezuelai állampolgárként nyitott egy sztriptízbárt.    1969-ben Párizsban jelent meg könyve, amely világhírűvé tette, igaz hitelességét - bár bizonyítékok támasztották alá - sokan kétségbe vonták. A Pillangó mégis hatalmas siker lett, milliós példányszámban fogyott el. Az amerikaiak 1973-ban megfilmesítették, Pillangót a kor egyik legnagyobb sztárja, Steve McQueen játszotta.    A könyv szerzője és főhőse még ebben az évben torokrákban halt meg Madridban.