Helyzeteket és figurákat kreált

Albert Nobbs férfi. Különös, titkát mélyen őrző férfi. Egy patinás dublini szálloda pincére a 19. századi Írországban. Pénzéből nem nagyon költ, minden álma, hogy egyszer saját boltja legyen. Harminc éve erre spórol, harminc éve nincs senkije.

Albert Nobbs nő. Férfinak öltözve éli az életét, hiszen egyenjogúság híján Írországban nőként nem vinné semmire. Új személyiséget kreál hát magának, hogy több pénzhez és nagyobb szabadsághoz jusson.

A Glenn Close címszereplésével forgatott angol–izlandi filmdráma első kockáin az áll: Story by István Szabó. De sem a rendezés, sem a forgatókönyv nem az ő munkája.

Sejtem, hogyan lett köze a filmhez. Glenn Close lehet a kapocs.

Egy régebbi rendezésemben dolgoztunk együtt. Találkozás Vénusszal volt a címe – mondja az Ocar-díjas rendező. – Mivel nagyon megszerette az együttműködést, szólt, hogy volna egy története, amelyet színpadon már eljátszott.

New Yorkban, 1982-ben.

Elolvastam a könyvet, és én is érdekesnek találtam. Filmre érdemesnek. Mondtam is Glenn-nek, hogy jó, kezdjünk el gondolkozni rajta. Hogyan szeretné, milyen módon eljátszani ezt a különös és izgalmas figurát, aki ahhoz, hogy megszerezzen egy számára előnyös állást, férfinak öltözött, és onnantól fogva férfiként is élt. Beszélgetéseink alapján egy húsz-harminc oldalas történetet írtam. Kialakítottam a figurákat, akik az eredeti írásban nem szerepeltek, és létrehoztam bizonyos emberi kapcsolatokat, amelyek ugyancsak újak voltak a történetben. Glenn Close-nak tetszett a végeredmény, de az én közreműködésem csak eddig tartott. A kérdés már csak az volt, hogy ki legyen a forgatókönyvíró. Én Prekop Gabriellát javasoltam, akivel már többször dolgoztam, hozzá csatlakoztak aztán hárman, köztük Glenn.

A színpadi változatot olvasta, vagy az eredeti művet?

A novellát olvastam, és nagyon erős hatással volt rám. A filmhez azonban ki kellett alakítani a hátteret, a különböző eseményeket, és meg kellett találni a mellékszereplőket, akikkel kapcsolatba, összeütközésbe kerül a főhős, akiktől tart és akik segítik. Glenn Close annyira akarta ezt a filmet, hogy tényleg közel húsz évig harcolt érte. Nagyon örülök, hogy ebben egy kicsit segíthettem neki.

A film sajtóanyaga szerint 2000-ben ön rendezhette volna meg a produkciót, de a költségvetés nem jött össze.

Igen, Glenn nagyon szerette volna, ha én csinálom a filmet, de a távolság sem engedte. Én nem élek Amerikában, nem tudok részt venni semmilyen tárgyaláson, és az idő tájt mással is foglalkoztam közben, más filmre készültem. Nem tudtam belefolyni a dolgok előkészítésébe úgy, mint aki ott van, Amerikában. Végül elég nehéz küzdelemnek hatott ez így, hogy Glenn is teljesen egyedül volt az elképzelésével.

2010 júliusában állítólag már majdnem elkezdték a forgatást, de két színész kiszállt a produkcióból. Az egyik Orlando Bloom volt, akinek a helyére Aaron Johanson lépett.

Ebből is látni, hogy Glenn Close milyen erős személyiség. Senki sem tudta eltántorítani az útjáról.

Ha nincs Meryl Streep és A Vaslady, most minden bizonnyal övé a legjobb női alakításért járó Oscar-díj. Hátborzongatóan hiteles a film minden jelenetében.

Az Oscar-díjban ez a különös. Néha összekerülnek nagyon nagy értékek, és semlegesítik egymást. Ha Meryl Streep egy évvel ezelőtt vagy egy évvel később versenyez, egészen biztosan Glenn Close-é az elismerés. Ilyen megesik. Ez történt velünk évekkel ezelőtt, amikor Annette Bening kapta volna az Oscar-díjat a Csodálatos vagy, Júliáért. Minden kinti újság azt írta, hogy a legnagyobb esélyes, aztán előkerült Clint Eastwood filmjével, a Millió dolláros bébivel Hilary Swank, és ő került ki győztesen.

Glenn Close színészi nagyságához így sem fér kétség.

Nagyon nagy művésszel állunk szemben, egy fantasztikusan felkészült emberrel, akivel csodálatos a munka, mert mint minden igazán nagy színésznő, ő is teljes erejével támogatja a produkciót. Pontosan emlékszem, hogyan viselkedett, amikor megérkezett Amerikából a Meeting Venusba. Fáradt lehetett, hiszen akkor repülte át az óceánt, és az időeltolódással is számolnia kellett. Ahelyett, hogy pihent volna, mindjárt az első napon forgatott, de úgy alakítottam a jeleneteit, hogy délben végezhessen. Így is történt. Mondtam neki, hogy mára végeztél, köszönöm szépen, feküdj le pihenni, aludj egy jót a szállodában. „Kész vagyok?” – kérdezte. Igen. „A sminkemet is levehetem?” Persze. „És át is öltözhetek?” Természetesen. Holnap találkozunk. „Jó.” Elment. Egy óra múlva hátranézek, és ott ül mögöttem. Figyeli a jelenetet. Nem akarsz visszamenni a szállodába? – kérdeztem. „Most, amikor forgatod a jelenetet?” De a te részedet befejeztük. „Jó, de itt vannak a kollégáim, hátha szükségük lesz a tekintetemre. Vagy egy végszóra. Csak nem képzeled, hogy elmegyek?!” Mondom, majd én beadom a végszót, ha kell. „Az enyémet? Azt nem! Azt én mondom be. És ha majd nekem lesz rá szükségem, akkor ők mondják.” S nem mozdult. Végig ott ült, amíg fel nem vettük a jelenetet. Ő így dolgozik.

Az Albert Nobbsot végül is egy kolumbiai rendező jegyzi. Rodrigo García Barcha. Olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint A nő ötször, az Apák és fiaik, A 109. utas vagy a nagy sikerű Sírhant Művek egyik epizódja.

Elárulom, hogy ki ő. A Nobel-díjas kolumbiai író, Gabriel García Márquez fia. Egészen kiváló rendező, és forgatókönyvíróként is nagyon tehetséges.

Van még olyan külföldi produkció, amelyben azt olvashatjuk, hogy Story by István Szabó?

Nincs. Glenn Close jelezni akarta, hogy az első alapvető munkát velem végezte el. Én pedig a hozzá fűző barátság címén szívesen tettem. Boldogan voltam az íródeákja.