Helyzetek a természetben

A természetművészet lényege, hogy a megszülető művek szorosan összefonódnak a tájjal, a környezeti kontextus adja meg a súlyukat. A képzőművészek (ezúttal Aradský Richard, Csanda Máté, Ferdics Béla, Funczik Norbert, Gyenes Gábor, Kubicsek Mónika, Pálmai László, Pézman Andrea, Szőke Erika, Török Bianka és Václav Kinga) többnyire az adott helyszínen fellelhető természetes anyagokat használják fel. De a fordított hozzáállás is jellemző, amikor tájidegen tárgyakkal szándékosan rombolják a harmonikus látványt. Az alkotások beleolvadnak a tájba, vagy kikívánkoznak belőle – a környezeti kontextus adja meg a súlyukat. Gyakran a természet is beleszól a gondosan megtervezett koncepcióba, és az alkotóknak rugalmasan reagálniuk kell az adott helyzetre. Máskor az ötlet ott, helyben születik, azaz a környezet mozgat meg valamit az alkotó lelkében, agyában. Mindenképp izgalmas kihívás egyszerre alkalmazkodni és irányítani a folyamatokat, nem minden művész képes erre. 

Az IN SITU az évek alatt kivívta a szakma elismerését, helyet kért és kapott a szlovákiai magyar művészeti életben, hiánypótló kezdeményezésként, egy nálunk még nem annyira ismert műfajt népszerűsítve. Ráadásul mára a vajkai lakosok is megszokták, hogy augusztus elején egy héten át tele van a falu „csodabogarakkal”, akik elbűvölten járják a környéket és furcsa dolgokat művelnek. Egyre többen érdeklődnek, ismerkednek a művészekkel és műveikkel. 
A felhasznált anyagok jellegéből adódóan ezek a művésztelep keretében született alkotások korántsem örök életűek, a mulandóság beléjük van kódolva – idővel lebomlanak, összedőlnek, elkorhadnak vagy szétáznak. Ezért rendkívül fontos a megörökítés, a dokumentálás, főleg a performanszok és helyspecifikus happeningek esetében, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek. A holnapi, este hétkor kezdődő zárórendezvényen az elmúlt hét folyamán készült fotókat és mozgóképeket mutatják be az alkotók, akik közül többen visszajáró vendégek. Főleg azért szeretik a vajkai művész-telepet, mert ez a különleges helyszín egyszerre nyújt önkifejezési és elvonulási lehetőséget számukra. A betonszörnynek becézett vízerőmű gátjai mögött megbúvó kis falu több értelemben is szimbolikus hely, amely minden művészt megihlet – főleg azokat is, akik egész évben be vannak zárva egy műterembe vagy egyetemi előadóterembe. Az érdeklődők pedig találkozhatnak az egyik leghaladóbb kortárs képzőművészeti irányzattal, amelynek alig vannak képviselői nálunk.