Helyek másként

Pozsony. Június 4-ig látható a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállító-termében Andreas Fogarasi Bécsben élő magyar–osztrák képzőművész Terv című kiállítása, melyen fotók, installáció, objekt és videó is látható. A tárlat témája a kommunikáció és módjai.

„A munkám erősen arról szól, hogyan mutatnak nekünk bizonyos dolgokat – mondta Andreas Fogarasi, amikor arra kértem, vezessen végig pozsonyi kiállításán. – Hogyan mutat nekünk dolgokat a média, hogyan a politikusok. De az is foglalkoztat, hogyan mutatkozik meg számunkra a város, egy-egy épület, formavilága vagy pusztán a homlokzata hogyan kommunikál a világgal. Gyakran kutatom, miből vannak a világ alkotóelemei, amelyek körülvesznek bennünket. Miből vannak épületek, milyenek a felületei, milyen anyagokból épültek.”

Skiccek című alkotását hozta fel példaként. „Építkezésnél, burkolásnál használt különböző anyagokból vett mintákat kötöttem csomagba, műanyag pántolószalaggal erősen összefogva. Különféle helyekről személyes vagy esztétikai döntés alapján válogattam össze, de akad olyan elem is, amelynek tágabb értelemben politikai vonatkozása van. Található a csomagokban utcakő a Váci utcából, amelyet a felújításkor szereztem, de egy olyan fali csempe is, amelyet a fürdőszobámban cseréltem le.”

Az Európa című videó azzal foglalkozik, hogy hivatalos turisztikai emblémáikkal, logóikkal hogyan mutatkoznak be városok, régiók, országok valamely nemzetközi piacon. Ezeket a logókat ábécérendben vágtam egymás mellé fekete-fehér képekben mint egy nem működő turisztikai reklámot. Ahelyett, hogy egy neves hely csodáit mutatnák be, logókkal, vagyis nem komplex képekkel – különleges ikonográfiával, melyben szív-, fa- és virágmotívum is megjelenik – igyekeznek megteremteni egy specifikus unikumot, kommunikációs eszközként”.

A Detroiti Autószalon című fotóinstalláció képeit Andreas Fogarasi a szalon lebontásának munkálatairól fotózta, vagyis azt ábrázolják, ahogy a bemutató épület, tér megszűnik, elveszti funkcióját. „Ezt a teret elölről-hátulról prezentálom, a külső tükrös csillogást hátulról is láthatja a tárlatlátogató. A hátoldalt olcsó anyaggal mutatom be. A fotókkal ellátott tükörfalak között mozogva a szemlélő a tükörfelületekben saját magát is látja. De a kiállítótér padlóját, falait is érzékeli a tükrökben, tehát sose tudja a művet úgy megnézni, hogy magát ne lássa a kiállításban.”

A 2000-es év emlékműve című makett egy nem konkrét helyszínre megtervezett emlékművet mintáz. „Ezt az emlékművet a 2000-es évnek állítom, amely több nemzedéknek olyan számot jelentett, amely a jövőt jelképezte. Most nagyon sokáig nem lesz olyan szám, amely betölthetné ezt a szerepet. Vagyis amely hozzásegítene megint ahhoz, hogy olyan lelkesedéssel nézzünk a jövőbe, mint 2000 előtt, és ne csupán valamiféle homályos kép lebegjen előttünk. A maketten betonszerkezeten megjelenített kétezres szám már inkább a múltról szól. Arról a múltról, amelyben a jövő még jelentett valamit.”

Andreas Fogarasi Bécsben született, édesapja és édesanyja is magyar. A 2007-es Velencei Biennálén a Magyar Pavilonban bemutatott Kultur und Freizeit (Kultúra és szabadidő) című videoinstallációját Aranyoroszlán díjjal jutalmazták.