Házhoz jön a magyar táncművészet

A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének támogatásával megvalósuló reprezentatív seregszemlét a Duna Táncműhely nyitja, amely csapat azzal a céllal alakult, hogy a magyar néptánc csodálatos és sokszínű formakincsét felhasználva igényes táncszínházi produkciókat hozzon létre. Előadásuk címe Fosszíliák, a koreográfus Juhász Zsolt. A fosszília lenyomatot, üledéket jelent. Az alapgondolat meglehetősen pesszimista: a nőiség eredendő értékei kihalófélben vannak, az utolsó szilánkokat négy nő igyekszik megmenteni. Négy külön karakter együtt jeleníti meg a színpadon a nőiség minden alkotórészét. A táncosnők önmagukról vallanak, mozgásukban ősmaradványok nyomaira lelhetünk, amelyek regisztrálása, „leltárba vétele” nem a régészek dolga. „Juhász Zsolt koreográfiája természeti lényként jeleníti meg a nőt. A mozgás a természetet megidéző és természetes egyszerre.

Azt veszi át és ötvözi a balettből, a kortárs táncból és a néptáncból, ami összhangban van a testtel. Nincs semmi, ami feszültséget okozna a testben. A négy alak csengettyűszóra mozdul meg, majd dermed ismét mozdulatlanságba, mintha hirtelen felkavarodó szél kapna bele könnyű testükbe. Karjaikkal talán a mozgás közegét tapintják ki, ujjaikkal a levegőt mint kézzel fogható elemet érintik. Lengedező, ringó, forgó mozdulatok tartják izzásban a lendületet, szinte pihenőt sem hagyva táncosnak és nézőnek” – írja az előadásról Maul Ágnes.
Október 17-én Mándy Ildikó Társulata mutatkozik be Pozsonyban az Időtolvajok című nem mindennapi darabbal. „Az előadás játék a tér és idő viszonyával, kizökkentjük az időt, és kiforgatjuk magából a teret” – ígérik az alkotók. Hucker Kata, Szelőczey Dóra és Dózsa Ákos mozog, táncol, beszél, énekel el egy egyéni mozdulatsorokból különféle összeállásokban egymáshoz montírozott együttmozgások sokféleségével létrejövő létezést. A személyes történések szétcsúsznak, majd újra meg újra összeállnak, létrehozva a legkülönbözőbb, mégis azonos értékű történeteket, azt az érzést keltve, hogy a lehetséges világok egyike sem különb a többinél.

APR-Evolution viszonylag rövid fennállása alatt a legfontosabb magyar kortárs tánccsoportok egyikévé vált. Október 18-án a Mindegy című előadással érkeznek a fesztiválra, amely egy rendhagyó visszatekintés az együttes saját múltjára és a megalakulás óta eltelt évekre, élményekre, tapasztalatokra. „Emberi, környezeti és szakmai tanulságok, amelyek képet festenek arról, hogy mit is jelent szerintünk művésznek lenni. Mindez a jelenben, ahol alig van helye az emberségnek, a szerelemnek, a kapcsolatnak” – hangsúlyozza Kun Attila, a társulat alapítója és művészeti vezetője, aki kitartóan küzd a kortárs táncban megjelenő klisék, a túlgesztikuláltság ellen.

Október 22-én a (LADY) MACBETHek című előadásban Mándy Ildikó Társulata és a Magyar Mozdulatművészeti Társulat tiszteleg Shakespeare előtt, aki szerintük a lázadás, a korlátlan szabadság, az őrület költője, költészete pedig maga a teljesség. Az előadás sokatmondó alcíme: Vacsora_Gyilkosság_Szex_Revü. A Macbeth a hatalomra törés, a hatalomvágy története, azé a hatalomvágyé, amelyet önmagunkkal és másokkal vívunk. Megjelenik viszont Villon mester szelleme is, a vaskos humorral és szókimondással fűszerezett haláltánc-versek hangulata, amikor a két táncos kineveti a halált és játékot csinál belőle. Az előadás külön érdekessége hogy Mándy Ildikó először szerepel saját együttesének darabjában, annak ellenére, hogy a társulat már tízéves.
Góbi Rita Torzók című koreográfiája (október 23.) olyan, mintha egy hetvenes évekbeli tudományosfantasztikus filmet néznénk, ahol az űrből érkező szörnyek rafináltan, földön tekeregve próbáljákmegbecserkészni áldozataikat.

A három táncos néha szerelmi háromszöget imitál, máskor bizarr Laokoón-csoportot utánoz. Minden porcikájuk hullámzik, mintha csontnélküli lények lennének.
WALK_2_CORNER címmel október 26-án látható az utolsó fesztiválelőadás. A Magyar Mozdulatművészeti Társulat darabja Witold Wojtkiewicz (1879–1909), a tragikus sorsú lengyel festő életéből, képeinek sajátos életigenlő, tépelődő, ugyanakkor szorongó hangulatából merítkezik. A halál közelségének szorongató tudata mellett megjelenik a humor is, méghozzá sokféle formában.

Aki tehát kíváncsi, mi történik ma Magyarországon a kortárs táncszínpadokon, nem muszáj Budapestre utaznia, elég, ha ellátogat Pozsonyba, a kísérletező, előre mutató előadások Mekkájának számító Meteorit Színházba.