Hazai csokor

Tájainkon nem divatos verskazettákat, CD-ket megjelentetni. Alig volt olyan hazai színészünk, aki erre vállalkozott volna. Talán az egyetlen kivételt (Galán Gézát és Vas Ottó hazai magyar szerzők ars poétikáit, valamint az utóbbi években elszaporodott megzenésített verses kazettáit most ne számítsuk ide) Dráfi Mátyás jelentette, aki hosszú évek óta rendületlenül adja közre verses, dalos CD-it. A haza itt van című nyugati magyar költők verseit, a Könyörgés kedves magyar költőit tartalmazza, de jelent meg karácsonyi verseket bemutató albuma is. Most mégis egy szokatlan feladatra vállalkozott: cseh-szlovákiai magyar költők verseit gyűjtötte össze két CD-n Hazai csokor címmel.

Mint minden válogatás, ez is végtelenül szubjektív, s biztos felmerül majd sokakban (főleg, akik tagadják is, mint olyat a szlovákiai magyar irodalom létét), hogy vajon mi késztette Dráfit arra ma, hogy előrukkoljon egy ilyen CD-vel. A válasz lehetne akadémikus is, miszerint ennek a CDnek minden magyar iskolában ott volna a helye, hogy ha kivonatosan is, de megismerjük kisebbségi létünk egy szegmensét. A válaszom a CD-t meghallgatva mégis az: Dráfi jó érzékkel igen jó összeállítást készített, amelyben a hazáért, az anyanyelvért való aggódás éppúgy megtalálható, mint a bürokrácia bájos leleplezése, a lét elmúlását szomorúan konstatáló költemény vagy a költészet legelemibb témája, a szerelem. Vagyis Tóth László versének címét idézve, akár szubjektív Hotel Históriaként is hallgathatjuk. Bár a CD-n a költők születési időrendje szerint sorjáznak a versek, mégis egységes egészként hat.
(Juhász Dósa János)

A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.