Ha a számítógép a nyerő

Egyszer az apám rám nézett, és annyit mondott: te függő vagy. Éppen érettségi előtt álltam, eszembe sem jutott, a számítógép lesz az oka annak, hogy szüleim megorrolnak rám. Pedig ha jól belegondolok, ők tehetnek mindenről. Kiváló tanuló voltam, nem buliztam, marihuánás cigit sem szívtam, mert kizárólag a számítógépek érdekeltek. Persze, hogy kértem őseimet, legyen világháló a gépemben – meséli most már mosolyogva Péter. – Álmunkban sem jutott eszünkbe, hogy az internet kitölti az életét – súgja felém az édesanyja, majd folytatja: – Beletörődtünk abba, hogy egy szem gyermekünk megbolondult. A világhálós szörfözés néhány hónapon belül kizökkentette a „normális” életből. Magányos farkasként élt, hiszen sajnálta az időt arra, hogy sportoljon, sörözzön a haverokkal, vagy csak moziba menjen. Még bennünket is, sőt a szerelmét is megtévesztette. – ĺgy igaz – vallja a nemrég még boldogtalan Márta, Péter barátnője. – Eleinte ugyanis abban bíztunk, átmeneti hóbort az egész. Tény, hogy megpróbált bevonni a világába, mindent megmutatott nekünk is, csak hát engem a számítógépek nem érdekelnek. Ha levelet kell írnom valakinek, előveszem az írógépet. Kicsit meg is sértődik, mondván, haladni kell a korral. Márta és Péter egy évfolyamba jártak, a nap folyamán együtt koptatták a padokat. Aztán barátság ide, szerelem oda, Péter mindig rohant haza. Bezárkózott a szobájába, és nem látott, nem hallott. Anyukája az ételét a szobájába vitte volna, de persze nem nyert bebocsátást: a tálcát rendszerint az ajtó előtt hagyta. Éjjelente pedig megpróbálta a fiát ágyba parancsolni. Hasztalan. Péter mesélte, volt, hogy néhány órás alvást engedett csak meg magának, a hajnal ismét a számítógép mellett találta. Engem is mellékvágányra állított. Sokáig türelmes voltam, de egyszer nagyon kiborultam, és válaszút elé állítottam Petit: vagy én vagy az internet. Vesztettem, információéhsége nagyobb volt, mint irántam érzett szerelme. Szerencse, ez a „haragszomrád” kilenc hónapig tartott csupán, ahogy jött a vihar, úgy el is ment.

Márta mosolyogva emlékezik arra, ahogy szerelme kisfiús mosollyal elé állt, és bejelentette: a világháló már nem érdekli annyira, mint valaha. És moziba mentek. – Örülök, hogy meggyógyult, az eltelt hónapokat nem emlegetem fel neki. Nincs helye a szemrehányásoknak.

A pszichiáterek nem tagadják, a számítógép-függőség hasonló a játékszenvedélyhez. A gamblerkóros játékos ismételten és rendszeresen játszik, fittyet hányva a szociális, anyagi, családi vagy munkahelyi kötelezettségekre. A szenvedélybetegek kockára teszik hivatásukat, adósságokba keverednek, hazudnak és törvényt sértenek abban a reményben, hogy pénzhez jutnak, illetve megússzák valahogy az adósságok rendezését. A játékfüggők segítség nélkül nehezen képesek úrrá lenni szenvedélyükön, amint stressz éri őket, visszaesnek.

Nem eszik, nem alszik, világhálóz

Hajnali négy óra van. János számítógépének kékes fénye dereng az éjszakában, a szobában vágni lehet a füstöt. A billentyűk mellett egy nagy ibrik, benne a régen kihűlt kávé. Tavaly fejezte be tanulmányait, azon gondolkodik, még melyik főiskola lenne neki való. – Ez csak duma, semerre sem hajlandó mozdulni. Pedig a közgazdász haverokkal arra gondoltunk, vállalkozni fogunk. Jani viszont csak ül a számítógép előtt, és semmi mással nem törődik. Ki sem mozdul a lakásból – ismerteti a tényállást a barátja. A továbbtanulásról csak annyit: olyannyira rabja a gépnek, hogy nem ment el a felvételire sem. Amikor jól megmostuk a fejét, elismerte hibáját, ám nem változtatott életmódján. János nem is tagadja, hogy a csodás masina, de főleg a világháló jelentősen befolyásolja életét. Tagadja viszont, hogy szenvedélybeteg volna, a modern kor áldozata csupán. Igaz, keveset és rosszul alszik, sokat dohányzik, és legalább öt csésze kávét iszik meg naponta.

A pszichiáterek szerint internetfüggőségről Szlovákiában nem lehet beszélni. Inkább a világháló kínálatától, lehetőségeitől veszítik el a fejüket az emberek. A számítógépes játékok vagy akár a chattelés, levelezés rabul tudja ejteni nem csupán a tiniket, hanem a tisztesebb korúakat is. Akadnak, akik bridge-világpartikat játszanak, éjjel-nappal.

A nagyobb városokban szaporodtak el az internetkávéházak. A zsúfolt termekben szinte csupa fiatal bámulja a képernyőt. – Nyáron nincs üresjárat. Kicsik és nagyok kapnak annyi zsebpénzt, hogy a vakáció idejére szinte ide költöznek – mondott véleményt az egyik pozsonyi kávéház vezetője. Látni a gyerekeken, fűzte hozzá – hogy nem tudnak meglenni számítógép nélkül. Akadnak, akiknek állandóan telefonálniuk kell, nekik – a gép segítségével – a világgal kell beszélgetniük. Gyakran angolul. Nem ritka, hogy a gyerekek szótárral érkeznek. Bevallom, ha van egy kis időm és a gép is szabad, szörfözöm én is. Odahaza pedig, amikor a nejem tévét néz, a csatornákat kapcsolgatom. Zavar, hogy nincs olyan tévém, amelynek szélén az összes adást láthatnám. Tudatosítom persze, ha nagyon ragaszkodunk valamihez, kialakulhat az egészségtelen függőség. Éppen ezért gyakran lezárom fiaim előtt a számítógépet, és játszani küldöm őket a grundra. Aki nem képes mértéket tartani, pórul jár.

Dr. Peter Breier pszichiáter nem emlékszik arra, hogy valaki kizárólag számítógépes gondjai miatt kereste volna a segítségét. Feltételezni lehet, hogy az internetfüggők száma valóban magas, csak ezt senki nem ismeri be. – Felnőtteknél én inkább valamiféle személyiségzavarról beszélnék – fogalmaz óvatosan. A számítógépes játékok már veszélyesebbek. Találkoztam olyan fiatallal, aki a szüleitől ellopott pénz egy részét eljátszotta, a maradékból viszont alkatrészt vásárolt a számítógépébe, hogy kedvenc játékát hangkártya segítségével élvezhesse. Mégis: automatikusan nem lehet elítélni azokat, akik a számítógép mellett töltenek el órákat. Meg kell figyelni, mással is foglalkoznak-e, elhanyagolják-e a tanulást, a felnőttek a gyereknevelést, vagy a munkahelyi feladatokat. Össze kell tudni hangolni a kedvtelést a valós élettel – mond véleményt a pszichiáter.

Mellesleg, be kell vallanom, a számítógép megváltoztatta az én életemet is. Egészen biztos, hogy többet ülök előtte, mint valaha a hagyományos írógép előtt. És bár tudatosítom, hogy némi rizikóval jár, egyre gyakrabban a világhálóra kattintok.