Grófként a dzsungelben

A Tarzan legen-dája nem az őserdő hősének dzsungelben töltött életéről szól alapvetően. Azt meséli el, hogy az egy évtizede Angliá-ban, civilizáltan élő „vadem-ber” visszatér Kongóba. Meg akarja védeni régi ismerőseit.

Aligha van olyan moziba járó, tévénéző ember, akiben ne élne ilyen-olyan Tarzan-kép, attól függően, melyik megfilmesített verziót látta. Esetleg melyeket. Az alapsztori: Edgar Rice Burroughs író Tarzan, a majomember című műve ugyanis mozgóképekből vált ismertté. A megható eredettörténet arról szól, hogy Tarzant, Lord Greystoke angol főnemes fiát – a szülők halála után – emberszabású majmok nevelik fel az afrikai dzsungelben. Elsajátítja nyelvüket és viselkedésüket. Az őt felnevelő nősténymajom halála után pedig – miután bizonyítja erejét és rátermettségét – a csapat vezére lesz. Később megismerkedik az emberekkel, és megszereti Jane-t. Megtanul angolul, és eljut a civilizált világba. Ezt az alapot Burroughs több regényben különféle kalandokkal gazdagította. Az évek során számos film készült Tarzanról (és nem csak irodalmi alap nyomán). A vászon népszerű Tarzan-történeteiben a dzsungel legyőzhetetlen ura expedíciók, betolakodók veszélyes támadásait veri vissza. Az állatoktól szerzett erejének és ügyességének köszönhetően mindig hősként győzedelmeskedik.

A legújabb részben is így van ez. Leon Rom (Christoph Waltz) II. Lipót belga király parancsára gyémántot keres Kongóban. Az uralkodó a drágakő árából hadsereget kíván toborozni, hogy újabb területeket elfoglalva továbbterjeszkedjen a térségben. A gyémántlelőhelyet azonban az ördögi Mbonga (Djimon Hounsou) uralja, s csak úgy hajlandó segíteni, ha Tarzant Kongóba csalják. Egy régi ügy miatt – Tarzan megölte a fiát – szeretne leszámolni vele. A dzsungel egykori fia John Clayton néven Greystoke előkelő grófjaként nagyvilági életet él, és feleségével, Jane-nel (Margot Robbie) épp utódról álmodoznak. Közben azonban tudomást szerez a tervről. Felkerekedik, hogy megakadályozza az újabb gyarmatosítást, mert még mindig szívén viseli egykori hazája sorsát.

Amíg John Clayton célba ér és visszavedlik a dzsungel megállíthatatlan, szuperhős fiává, gyermek- és ifjúkori emlékképek tolulnak fel benne. Ezekből ismeri meg a néző az eredettörténetet. Ahogy majom pártfogoltja felnevelte és küzdött érte. Mígnem történt valami, ami miatt Tarzan megölte Mbonga fiát. Tarzant a benne feltoluló – a vásznon az aktuális események közé beékelődő – emlékképek motiválják, hogy felvegye a harcot Rommal és hódító csapatával.

Az új filmben van minden: olyan akciók, amilyenek nem hiányozhatnak a dzsungelből és a Tarzan-filmből, de ezek ez elemek valamiféle innovatív többletjelentést is kapnak. Társíthatók más szuperhősfilmek motívumaival – a liánokkal közlekedés pl. a Pókember röpködésével, a majmok viselkedése az új Majmok bolygója-sorozat hőseinek magatartásával, és folytathatnánk a sort a műfaj ismert darabjaival. Semmi újat, eredetit nem hoz David Yates rendezése. Az új Tarzan-mozi a régi népszerű kalandfilmek építkezésének sémáját követi, minden kiszámítható, az egyes jelenteken – a jót és a gonoszt képviselő szereplők egymásnak feszülésén – mégis kellően lehet izgulni. Élménynyújtásban a természeti környezet viszi a prímet. A valós helyszíneknek – annak, hogy kevesebb az épített, stúdióhelyszín – is köszönhető, hogy az IMAX formátum is hozzáad az élményhez.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"239223","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]