Gamer – Játék a végsőkig

Az előbbiben Jason Statham zúzza szét az angyalok városát, az utóbbiban Gerard Butler veszi át a stafétát.

A szórakoztatóipar eme gyöngyszemeiben szükségtelen a mélységkutatás, könnyen a mozitenger fenekén találhatjuk magunkat. Itt acélozott, erőt sugárzó, dagadó izmú fenegyerekeké a pálya. Kőkemény akciót kapunk tőlük, igazi zúzdát.

Az agyalágyult rendezőpáros harmadik filmje reményvesztett jövőt tár elénk. Az USA hanyatlófélben, az utcákon zűrzavar. Egy önjelölt próféta, a játékiparban érdekelt Ken Castle a megmentő szerepében tetszeleg. Találmányaival és újításaival modernkori rabszolgasorba hajtaná a lakosságot, s jaj annak, aki ellenáll. A Society nevű virtuális világ után megalkotja a Slayers brutális, félig online, félig hús-vér univerzumát, mellyel igazi cirkuszt biztosít mindenkinek, aki a valóság elől menekül. Castle megadja azt, amire vágyunk: „A vérengzés és az uralkodás az, ami kell az embereknek.” A Mészárosok küzdelmeiben rabok vesznek részt, a szabadulás reményében, akiket játékosok irányítanak, otthonukból, kényelmesen. Hősünket, John Tillmant (ismertebb nevén Kable) – „... hihetetlen egy figura. A karizmai annyira elképesztőek!” – amint az lenni szokott, ártatlanul ítélték el. Feleségéért (akit a Közösség szippantott magába, „színésznőként”) és egy szem lányáért küzd, törtet, nem adja fel. Sorra veszi az akadályokat, melyben láthatatlan irányítója, a 17 éves bábmester, a megasztár Simon Silverton segíti. Őt ekképpen jellemzi egy bájos hölgy: „Egy beteg f.sz vagy. És szánalmas is.” Számára csak játék a megmérettetés, míg el nem jutnak hozzá az Emberkék nevű illegális szervezet üzenetei, mely a kizsákmányoló rendszert próbálja aláaknázni. Az elítélt a titkos fegyver, aki meglehetősen furcsa üzemanyaggal dolgozik. „Igen, Kable tökéletes katona. Gyilkolásra van programozva. Az egyetlen sebezhető pontja maga a nanex. Az, hogy mekkora késéssel képes végrehajtani Simon parancsait.” Készen álltok? Itt az ideje az igazi próbatételnek...

Ha ezt hozza a jövő, köszönöm, nem kérek belőle. Ha a Gamer-féle vonalat követik majd ezentúl az akciófilmek, nos, azt is kihagynám. Kismillió vágás, követhetetlen kameramozgás. Az ember feje belefájdul. Aztán gyatra drámai szállal hígítják a pörgést, pedig az efféle darabok csak addig működnek, míg van bennük törés, aprítás és darálás. Színészi képességekről hasztalanul szólnék, minimális. Az összeollózott történet pedig enyhén szólva is zavaros. Mindenevőknek azonban így is ajánlható. „A végeredmény most sem kétséges.” (Kaszás Dávid)