Friss, kurrens zene szólt a fővárosban

Pozsony. Nem sok külföldi sztárelőadó vállalja, hogy fellépés előtt ellátogat egy rövid interjúra a Rádio_FM-be. Fink ezen kevesek egyike, ráadásul két dalt is eljátszott a stúdióban az új lemezről, amelynek turnéja most zajlik.

Egyenesen a budapesti Akvárium klubból érkezett szombaton négy tagú zenekarával Pozsonyba. Előző nap még arra is szakított időt, hogy vásároljon egy új gitárt. A kézi festésűnek tűnő akusztikus hangszert, amely „szerelem volt első látásra”, Pozsonyban avatta fel.

„A többiek egész nap megállás nélkül cukkoltak, hogy hogy néz már ki ez a gitár. Minden áron bele akartak rondítani az örömömbe. Vagy csak irigykednek?” – tette fel a kérdést a színpadon, és végig ez a közvetlenség jellemezte a számok közti összekötő szövegeit. Az MMC klub zsúfolásig megtelt, ami hozzávetőleg ezer embert jelent. Fink már másodszor lépett fel itt, az előző koncert is majdnem telt házas volt.

Ez az egykori DJ és producer izgalmas dolgokat művel, amióta szakított az elektronikus zenével. Bristolban nőtt fel, a Massive Attack, Tricky, a Portishead és Roni Size városában, így nem csoda, hogy a trip-hop fertőzte meg. Kevesen gondolták volna, hogy ez a Fin Greenall nevű downtempo-producer később személyes hangvételű dalokkal arat majd elképesztő sikereket. Ő lett a Ninja Tune kiadó José Gonzáleze, ám igazságtalan volna a svéd kolléga kópiájaként beszélnünk róla. A hasonlóság persze adott, Fink zenéjének szintén a minimalista és repetitív akusztikus gitárfutamok, valamint az ezeket kísérő szomorkás, bársonyos férfihang a legmarkánsabb vonásai, énekstílusa viszont inkább kötődik a soul és az r'n'b hagyományhoz. A szólóprojekt köré mára tisztes zenekar formálódott, élőben kicsit másképp játsszák az ismert számokat – rockosabban, zúzósabban. Az új dalokat hallva úgy tűnik, Finknek még mindig nem sikerült a 2014-es Looking Too Close-lynál nagyobb slágert írnia, Pozsonyban legalábbis mindenki ezt várta, egyszerre lendültek magasba a mobiltelefonok az első akkordoknál. Ez a legpoposabb száma, ami nem negatívum, ilyenek is kellenek a sikerhez. A Resurgam című új anyag viszont érezhetően szembe megy az eddigiekkel, például a ritmus ugyanolyan fontos, mint a dallam – a színpad két oldalán két dobszerkón dübörögtek a zenészek, bár egyikük néha gitárt ragadott.

Jó volt érezni, hogy valami fontos történik Pozsonyban. Hogy végre friss, kurrens zene szól itt élőben. (juk)