Finnegan haláláról a Tiszatájban

Ugyan hirtelen emelte fel az árát (az egyébként teljesen röhejes) 120 Ft-ról (a még mindig nem sok) 200 Ft-ra az 56. évfolyamába lépő, Szegeden megjelenő Tiszatáj című folyóirat, nem hiszem, hogy olvasóit ez a lényegében nem, csupán nagyságrendjében drasztikus áremelés viszszatartaná a laptól.

A februári számot Tandori Dezső versei nyitják, az ő szövegeit a tatabányai Új Forrás szerkesztőjének, Jász Attilának a versei követik, A „Pillantások kézikönyvé“-ből. Szántó T. Gábor: Keleti pályaudvar, végállomás c. regényrészletében az ötvenes évek levegőtlen ávósvilágába kalauzol. Térey János, aki legutóbb verses regénnyel hívta fel magára a figyelmet, ezúttal a Nibelung-lakópark c. drámai költeményéből közöl részletet. A fiatal, tehetséges kolozsvári szerző, Nagy Koppány Zsolt, az Előretolt Helyőrség reprezentánsa három novelláját adja közre a lapban.

A kritikai rovat élén Németh Zoltán: A klasszikus pozíció elfoglalásának lehetőségei és veszélyei c. szövege áll, melyben a szerző Tőzsér Árpád: Finnegan halála c. kötetét bírálja. Németh Tőzsér írásművészetének alapos ismerője, aki egy-egy új(abb) megközelítési lehetőség esetén rendkívül korrekt módon kész felülírni saját régebbi interpretációját. Második, Olvasáserotika c. tanulmánykötetében három Tőzsér-tanulmány is szerepel, az Új Forrás legutóbbi számában a költővel készült beszélgetését olvashatjuk, s ha emlékezetem nem csal, ez a második alkalom, hogy Tőzsér-értelmezését a Tiszatáj hasábjain adja közre. Úgy gondolom, Németh szövegei egyenrangú partnerként rendelődnek a tőzséri poézis mellé, s talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek nélkül az értelmezések nélkül a Tőzsér-szövegek mások lennének. S meg kell hogy mondjam, rendkívül szimpatikus Tőzsér Árpád viszonya ezekhez a metatextusokhoz, sok fiatal pályatárs tanulhatna tőle. Németh nem rejti véka alá kétségeit sem az új kötettel kapcsolatban: „Zavaró lehet, és sok olvasó számára talán céltalan is a kötet által előbányászott tudásanyag, amelynek megközelíthetetlensége tekintélyt, egyszersmind némi szimpatikus vagy ellenszenves elitizmust is magába rejt. Zavaróak lehetnek a 20. századi elméleti trendekre talán túlságosan is rájátszó kiszólások, a versek szinte menetrendszerű, elégikus hangulata, a »nagy«, metafizikai problémákkal megpakolt nyelv halálvágya.“

Vekerdi László a Forrás főszerkesztőjének, Füzi Lászlónak Németh Lászlóról szóló tanulmánykötetét ismerteti, ezt egy szintén jeles Németh László-kutató, Monostori Imre Mesterek, kortársak c. könyvéről írott bírálat követi, Csűrös Miklós tollából. Márkus Béla Fodor Ilonának az erdélyi Mentor Kiadónál megjelent Csillagokból kopjafa c. esszé- és tanulmánykötetét, Papp Endre pedig Márkus Béla: Nem dolgunk feledni c. könyvét értelmezi.

A folyóiratot a helyi lap kulturális rovata munkatársának, Hollósi Zsoltnak „A Tisza-parton mit keresek?“ c. sorozata zárja állandó jelleggel melyben Hollósi Szeged irodalmi-kulturális életében jelentős szerepet betöltő személyekkel beszélget. A februári számban az aszketikusan megszállott tudóssal, a „legendás nyelvismerettel és kivételes műveltséggel rendelkező“ polihisztorral, s nem utolsósorban az MDF-kormány római nagykövetével, Szörényi László irodalomtörténésszel beszélget. (K. L.)