SOROZATDARÁLÓ: Hazudtak reggel, délben, este, és kis híján mind belepusztultunk

A #fakenews korában nem is lehetett volna aktuálisabb témát találni egy sorozathoz a csernobili atomkatasztrófánál. Természetesen Putyin Oroszországától nem várhattuk, hogy önmagába nézve, a saját hibáit beismerve maga dolgozza fel a tragédiát, így nincs igazán csodálkoznivaló azon, hogy angol és amerikai filmesek nyúltak a témához. Az azonban már kétségtelenül meglepő, hogy milyen odafigyeléssel, pártatlansággal, humanizmussal és alapossággal dolgozták fel a 20. század egyik legnagyobb katasztrófáját. A széria ráadásul az orosz sajtó nem Putyin zsebében lévő részében is meleg fogadtatásra talált, ugyanakkor a hivatalos pártmédia minden erejével azon van, hogy hazugságok sorozatának állítsa be a Csernobilt, sőt már rohamtempóban dolgoznak egy saját változaton is, amit már októberben be akarnak mutatni, így bizonyára komoly és alapos kutatómunka előzte meg. Természetesen az ő verziójukban egy beépített CIA-ügynök tehet majd mindenről. A vicces az, hogy ezzel a húzással csak azt bizonyítják be, hogy mi sem változott arrafelé a Szovjetunió ideje óta: az orosz állam még ma is hazugságok egész láncolatával tartja magát hatalmon. A netes trollok általában azzal hozakodnak elő a széria kapcsán, hogy az amerikai kormánynak is bőven voltak/vannak sötét és mocskos ügyei, és ez így is van. A nagy különbség azonban az, hogy ezeket az amerikai média rendszeresen leleplezi, és a saját országukban írhatnak könyvet vagy készíthetnek filmet/sorozatot róla az amerikaiak anélkül, hogy állami retorziótól kellene tartaniuk.

Craig Mazin író és Johan Renck rendező elképesztő bravúrt hajtott végre. Öt részben dolgozták fel azt, mi vezetett az atomkatasztrófához, kiknek az áldozatos munkájával és önfeláldozásával sikerült elérni, hogy ne legyen belőle ennél is sokkal nagyobb tragédia, és még az is belefért, hogy Csernobil utóéletével is foglalkozzanak. A minisorozat persze nem dokumentumfilm, így itt-ott sűríteniük, dramatizálniuk kellett, de még így is egészen hátborzongató módon, pusztán az akkori valóság hiteles megjelenítésével elérik, hogy úgy érezzük magunkat a tévé előtt, mintha a világ legdurvább, leglélekmarcangolóbb horrorfilmjét néznénk. A Csernobil azt mutatja be, hogy hová vezet egy rendszer, ami hazugságok láncolatára épül, és minden problémára egy újabb hazugság a válasza. Az igazság azonban előbb-utóbb úgyis előbukkan, és minél nagyobb réteg hazugsággal próbálják eltakarni, annál nagyobbat szól, amikor egyszer csak mégis előkerül. A sorozat a szovjet rendszer kritikája mellett hőstörténet is. Azt mutatja be, hogy még a legmocskosabb rendszerben is vannak olyanok, akik tudják, mi a helyes, és akár az önfeláldozás árán is megteszik, amit meg kell tenniük. Ha már a sajátjaiktól nem kapták meg a tiszteletet, legalább most az angolok és az amerikaiak meghajolnak a bátorságuk előtt. 

Tóth Csaba