Öreg, kövér, nőket zaklat és Trump a jó barátja

Ugyan a Bombshell című moziváltozatra az év végéig még várnunk kell, a Showtime gyártotta sorozat, A legharsányabb hang már egy ideje teljes egészében megtekinthető. Annyi már a trailer alapján leszűrhető, hogy a Bombshell elsősorban azoknak a nőknek a története, akiket Roger Ailes hosszú éveken át szexuálisan zaklatott a munkahelyén, míg A legharsányabb hang egyértelműen Ailes sztorija, ő áll a középpontban, és legalább annyira szól Ailes botrányos ügyeiről, mint arról, hogyan teremtette meg azt a minden sajtóetikai elvet sarokba hajító hírcsatornát, ami sokak szerint hatalomra segítette Donald Trumpot Amerikában. A Bombshellben Ailes csak mellékszereplő, míg A legharsányabb hangban róla szól minden, és ehhez kellett is egy olyan kaliberű sztár karizmája, mint amilyen Russell Crowe. Az egykori Gladiátor szinte felismerhetetlen a ducijelmezben, amire némi öregítő smink és jó néhány arcprotézis is rásegít: az átalakulás azonban nemcsak látványos, de szerencsére mély is. Tom McCarthy és Alex Metcalf írása már-már az Aranypolgárra emlékeztet: egy olyan ember története, aki beteljesíti az amerikai álmot, mindent elér, amit csak akar, de a végén mégse tud örülni ennek, és ő maga is tudja, hogy hiába a sok kipipált cél, az utókor már nem a győztesek között fogja őt emlegetni.

A sorozat egyetlen hibája, hogy viszonylag nehéz rákattanni. A legharsányabb hang rengeteg szereplőt gördít rögtön elénk, vadul ugráltat bennünket az időben, és az embernek legalább alapfokon otthon kell lennie az amerikai politika és média világában, hogy ne zavarodjon teljesen össze a látottaktól. El kell jutni legalább a harmadik részig ahhoz, hogy az ember tényleg tovább akarja nézni ezt az antihősökkel teli médiatörténeti tablót, viszont onnantól kezdve már minden rész ajándék. A sorozat egyik legnagyobb erénye, hogy egyszerre egy szokásosnak mondható dráma egy férfi felemelkedéséről, majd az elkerülhetetlen bukásáról, és egészen érdekfeszítő betekintés egy amerikai hírcsatorna kulisszái mögé, ahol a politikai játszmák irányítják a napi szerkesztőségi munkát, és ahol alig titkolt szándék a direkt propaganda lenyeletése a nézőkkel. Ráadásul mindezt a leginkább illetékes ember, a csatornát alapító Roger Ailes szemüvegén keresztül láthatjuk, akinek zsíros ujjlenyomatai és szakmai módszerei máig erőteljesen meghatározzák azt, mivé lett az amerikai média és televíziózás az elmúlt néhány évben, és mi történt a média sok évtizeden át tiszteletben tartott etikai szabályaival. Mindeközben szinte mellékes szálként kerül elő Ailes kapcsolata a női beosztottjaival, amiből részről részre tudunk meg egyre többet, hogy mire a záró, hetedik epizódhoz eljutunk, iszonyatosan viszolyogjunk ettől a szörnyetegtől, akit Russell Crowe mégis emberarcúvá tesz, még ha szerethetővé szerencsére nem is.