Fényúton át – múltból a jövőbe

Pozsony. Két új kiállítást nyitottak a minap a Kunst-halle kiállítótermeiben. A Mint otthon című mustra a hazai szobrászat elmúlt évtizedeiről és jelenlegi helyzetéről vázol fel képet. Ez az anyag október 29-ig látogatható. A másik, A tárolás lehetősége multime-diális, kortárs művészeti kiállítás, és június 25-ig tekinthető meg.

A Mint otthon experimentális kiállítás, a szobrot mint médiumot mutatja be. Pontosabban azt, hogyan formálódott, alakult a szobor mint a valóságot térbe leképző műtárgy-test vagy -szerkezet a múlt század hatvanas éveitől napjainkig. A tárlat azt igyekszik láttatni, hogy milyen formai, alaki, eszközhasználati változások jellemezték a háromkiterjedésű plasztikai művészetet a kijelölt időszakban, azaz milyen formázási, készítési-szerkesztési, komponálási újításokat élt meg, és milyen új stílusjegyekkel gazdagodott. A tárlat azt a fejlődésmodellt kísérli meg vázolni, amely nyomon követhetővé teszi, hogy a klasszikus térbeli ábrázolás milyen progresszív lépésekkel jutott el a kortárs művészeti kifejezésig.

A szobrászati mustra tizenkét, különböző nemzedékhez tartozó művésztől (köztük Bartusz Györgytől és Varga Emőkétől) mutat be tizenöt alkotást. A Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott, zömmel monumentális szobrokkal, szobortárgyakkal szembesülhet a látogató, amelyek nagy térbeli kiterjedésük miatt ritkán és kevés helyen kiállíthatók.

A Mint otthon kiállításcím egyrészt abból adódik, hogy a Kunsthalle első emeleti központi terében elhelyezett munkák nagy része – a témával vagy az eszközhasználattal – az otthonra utal. Több szobortárgy vagy objekt alapja valamilyen bútordarab (ágyneműtartó, szekrénysor), de vannak olyan alkotások is, amelyeket alkotójuk háztartási eszközökből (tányérok, textíliák) formázott meg. Építészeti elemek is felismerhetők az alkotásokban: Tomáš Džadoň Attrakció vagy omlásveszély? című műve egy méretes panelházmodell. Másrészt azt is jelzi a cím, hogy a kortárs szobrászat „otthonosabb”: a szobrászok az emberi környezetet, a mindennapi életteret leképező alkotásokat hoznak létre.

A másik, A tárolás lehetősége című projekt onnan indít, ahol a szobrászati mustra befejeződik – a mából a jövőbe tart; felhasználja a multimedialitás különféle eszközeit, és kapcsolódik a kortárs művészet aktuális trendjeihez. E multimediális megaprojekt (amelyhez hasonlót nálunk még nem láthattunk) utópisztikus-futurisztikus szituációba, illetve környezetbe invitálja a látogatót, akinek – a kiállítás egyes szakaszait bejárva – olyan érzete alakulhat ki, hogy a jövőben tesz kirándulást. És éppen ezt szeretnék elérni az alkotók, az APART művészeti kollektíva fiatal művészei, akiknek más csoportosulások (építészek, grafikusok, zenészek) is segítettek.

Ennek a helyspecifikus műnek a kiindulópontjával még a kiállítótérbe lépés előtt találkozik a közönség: egy geometrikus alakzatokból épített fémszerkezetre erősített szivattyúrendszert láthat, amely – napkollektorra kapcsolva – vizet pumpál a talajon lefektetett, az egész kiállításon navigációs vezérszálként végigkígyózó vízömlőbe. A tömlő előbb egy függő neoncsövekkel megvilágított térbe vezeti a látogatót. A fényút mentén videofilmek közölnek információkat a jelenünkben zajló (a jövőre is kiható) különféle eseményekről. A hangeffektusokkal kísért multimediális út végállomásához érve elfogynak a fények. Ide érkezve a „vándor” speciális nyugágyakon megpihenhet, és kivetítőkön újranézheti mindazt, ami történt vele a megtett úton. Vagyis élvezheti a művészetet, amelynek immár kétszeresen is részese, s amely a helyspecifikusan megteremtett utópisztikus jövőben abszolút társadalmi tőkévé válik.