Fények és árnyak Szabó Gyula képein

Szabó Gyula (1907–1972) művészete több alkotói korszakra bontható, különböző korszakaiban más-más módon közelítette meg a külső és belső valóságot. Korai korszakát (kb. 1935–1942) a külső világ felé fordulás, a színek és fények tanulmányozása jellemezte, stíluskeresésében nagy szerepet játszottak a posztimpresszionisták. A második világháború kiváltotta lelki folyamatok egy belső, víziókkal és szimbólumokkal teli világnak nyitottak utat. A háborút követő években Szabó Gyula művészetében újra erőteljesen feltör az életigenlés, festészetében újra a színek és fények kerülnek előtérbe, amelyeket a külső világból vett témák – tájak, utcarészletek – közvetítenek, azonban jóval szabadabb, oldottabb stílusban. Ő maga festészetét líraiként, grafikai munkásságát epikaiként határozta meg. Grafikáiban javarészt valóban erősebb az elbeszélő jelleg, s előtérbe kerülnek az emberi életet érintő nagy kérdések. Festészetének késői korszakában (1960–1972) elfordul a realisztikus ábrázolásmódtól, felszaporodnak a jelképek, a festményeken is megjelenik az élet drámája, az elmúlás gondolata. A kiállítás címe – Fények és árnyak – azt a dualitást tükrözi, amely világunk működésének alapját képezi, nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is, és amely Szabó Gyula művészetében is erőteljesen megjelenik. Látunk itt képeket, amelyek fénytől és színektől ragyogva a körülöttünk levő világ szépségét hirdetik, míg mások – többnyire grafikái vagy kései művei – az élet árnyas oldalát, drámaiságát tükrözik, vagy a létet érintő nagy kérdéseket feszegetik.

Az évfordulóhoz kapcsolódva számos losonci intézmény szervezett programot, amelyek között egy másik tárlat is szerepel: a Szabó Gyula Emlékházban látogatható, A tehetségtől a zsenialitás felé című kiállítás a festő kezdeti lépéseitől követi nyomon művészete formálódását. A Szabó Gyula Emlékházban megtekinthető kiállítás szeptember 20-ig tart nyitva, a Nógrádi Múzeum és Galéria Fények és árnyak című tárlata pedig július 30-ig várja a látogatókat. (nba)