Fakuló festmények, múló emlékek

Az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában nyílt kiállítás nemcsak azért rendhagyó, mert rövid ideig tárt – négy napon át, szombatig tekinthető meg – hanem azért is, mivel nyitott műhely jellegű. Egy hagyományos kiállítástól eltérően olyan műveket is megnézhetünk, amelyek egyébként nem kerülnének közszemlére, mivel még nincsenek teljesen kidolgozva, sem befejezve: tehát az alkotói folyamatba is bepillantást kapunk. Tegyük hozzá, hogy Madarász Decsi Kati már elkészült műveit sem lenne helyes a szó szoros értelmében befejezettnek tekinteni.

A képzőművészt ugyanis a változás, az elillanás, a kifakulás folyamatai foglalkoztatják. Ehhez társítja alkotói eszközeit is: hagyományos festék helyett természetes pigmenteket használ, amelyek nem maradnak örök időkig a papíron – káposztalé, só, szódabikarbóna, ecet, vagy éppen sár adja festékei hozzávalóit. „Életbe ivódva történik minden, amit csinálok” – mondja az alkotó a munkafolyamatáról, amely körülbelül tíz évvel ezelőtt alakult ki ilyen formában. „Azon gondolkodtam, hogy ha az eltűnés, az illanékonyság, a törékenység, a mulandóság témájával szeretnék foglalkozni, akkor azt nem akrillal vagy temperával szeretném festeni” – meséli a kezdeti elképzelésről, melyből a Transzparens darabok ciklusa származik.

A mostani kiállításon a Transzparens darabok és a Földképek című ciklusok elmúlt két-három évi termését nézhetjük meg. A galéria (melynek az alkotó egyébként a munkatársa)  alagsorába lépve a látogató figyelmét elsőként a nagy formátumú, selyempapírra, káposztalével festett kísérleti képek látványa ragadja meg. Az alkotó munkájában mindennapi tárgyak jelennek meg, melyeknek egyszerű formájuk van, egyben nagyon univerzálisak. „Elmegyünk mellettük, mindennap használjuk őket, de nem figyeljük meg őket. Ezért a portréikat körvonalakban, árnyékszerűen festem” – mondja az alkotó. Nagy formátumú képein az öntözőkanna sziluettjét ismerhetjük fel, és fedezhetjük fel új, izgalmas látószögekből. Nem csak ecsettel fest, van ahol csorgatja, önti a festéket a selyempapírra. Az elkövetkező időszakban a festékstruktúrák fakulását követi majd nyomon.

Emellett apró, szintén természetes pigmentekkel festett alkotásokat láthatunk a kiállításon, melyeket epoxiddal konzervált. A Földképek című ciklusban leginkább az alkotó saját emlékei kerülnek előtérbe, a családjával és gyerekeivel eltöltött időt „archiválja” – itt már az emberi alak is megjelenik, de továbbra is fontos szerepet töltenek be az egyszerű, mindennapi tárgyak, melyek egyébként gyakran erős szimbolikus töltettel bírnak. Ezeket a darabokat sárral, földpigmentekkel festi, majd plexiüvegből készített dobozokban állítja ki. A sár egy idő után valószínűleg lassan potyogni kezd, a doboz alján gyűlik majd, továbbra is részét képezve a műnek – csak éppen megváltozott formában.

A kiállítás részeként egy interaktív objektumot is megnézhetnek a látogatók. Egy üvegdobozról van szó, melyben a Transzparens darabok ciklushoz fűződő alkotásokat gyűjti az alkotó. A látogatók ezt a gyűjtődobozt kézbe vehetik, és körbeforgatva figyelhetik, ahogy az apró alkotások – az alkotó személyes emlékeiként – kaleidoszkópszerűen újra és újra átrendeződnek.

Madarász Decsi Kati nyitott műhelyében olyan munkafolyamatba is bepillantást nyerhetünk, amely a közeljövőben fog pontosabban körvonalazódni, remélhetőleg két-három év múlva láthatjuk majd belőle az alkotásokat kész művekként. Ez a projekt még csupán a kezdeti szakaszában tart, egyelőre a Nagy lágyságok címet kapta. A művész a kifestés gyerekkori élményéből szeretne kiindulni: jelenleg különböző talált papírokkal dolgozik, változatos struktúrákkal kísérletezik, motívumokat gyűjt.