Emlékezz az apteryxre!

Ha Charles Darwin újabb – a viaskodó, kétkedő tudósra fókuszáló – életrajzának elolvasása után valaki nekünk szegezné a kérdést, hogy milyen elfoglaltságot képzelnénk el a következő évekre, gondolkodás nélkül rávágnánk, terepbiológusként szeretnénk tovább dolgozni. A finoman megrajzolt portrét fölmutató könyv sok vonatkozásban megváltoztatja az életről kialakított képünket.

Káprázatosan elevenedik meg az az időszak, amikor Darwin a lázadó füzetekben magával társalog, a későbbi híres elmélet vázlatait skicceli föl. Kettős életet él ezekben az években, a külvilág semmit sem tud arról a roppant belső feszültségről és gondolatcsíráról, amely később forradalmasítja a természetrajzot és átalakítja a világról való tudásunkat. A könyv segít megérteni a „darwini késlekedést”: húsz év telik el A fajok eredetének megjelenéséig.

Darwin fölismerte az evolúció „realitását”, a fajok transzmutációs képességét, és végleg eltávolodott a természeti teológiától, melynek követői már jó ideje uralták a tudományos diskurzust és a közbeszédet. A legnyomasztóbb, a legnagyobb terhet jelentő belátás pedig az volt, hogy az ember sem kivétel. A vidéki birtokára visszavonult tudóst a legapróbb részletekre kiterjedő racionalitás, az aprólékos jegyzetelés jellemezte. Például, amikor a házasság gondolatát fontolgatta, listát készített a nősülés előnyeiről és hátrányairól.

A fajok eredetének szerzőjét szinte mindenki ismeri, azonban főművét, központi gondolatait csak kevesen. Nem Isten létezését tagadta, mégis következtetései szembementek minden vallás tanításával: „(…) az ember állítólagos isteni mivoltával, azzal a meggyőződéssel, hogy mi spirituálisan minden más életforma fölé emelkedünk, hogy isteni kegyben részesültünk, és egy anyagtalan és halhatatlan lényegi esszenciával rendelkezünk, amely különleges kilátással kecsegtet bennünket az örökkévalóság tekintetében, különleges státussal Isten szemében, és különleges jogokkal, felelősséggel ruház fel bennünket itt, a Földön.”

David Quammen: A kétkedő Darwin: Az evolúcióelmélet eredete. Fordította: Morvay Krisztina. HVG Kiadói Zrt., 2014. 316 o.

Értékelés: 8/10

Sánta Szilárd