Elmúlt az első tizenöt év

Az Árvácskát Furik Rita és Csergőné Szűcs Piroska alapította, a Pribék házaspár, Emőke és Gábor két év után vették át a stafétabotot, azóta tanítanak, ügyintéznek és menedzselnek, néhány lelkes szülő segítségével. Harmadiktól nyolcadikig járnak ide a táncolni vágyó gyerekek, a legnagyobb érdeklődés az alsó tagozatosok körében mutatkozik, a rekordlétszám 60 fő volt, és olyanok is akadtak, akik felnőtt együttesben folytatták a néptáncot. Tizenöt év alatt megszámlálhatatlanul sok helyen járt a csoport, rendszeres vendégei a hazai és a magyarországi fesztiváloknak, versenyeknek, jelenleg évente 15-20 fellépésük van, ami gyermekcsoport esetében nagyon sok. Tavaly a Blaha Lujzáról elnevezett országos ének- és táncversenyen első helyezést értek el, sőt, összemérték erejüket a szlovák tánccsoportokkal is, a kerületi fordulón 15 csoport közül harmadikok lettek.

Mivel a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatásért csak civil szervezetként pályázhattak, tavaly megalapították az Árvácska Tehetséggondozó Társulást, amely nem csupán a tánccsoportot foglalja magába, hanem szövő szakkört, kerámia szakkört, bábszínházat és sakkört is. Nyaranta kézművestáborokat szerveznek, terveik között pedig egy számítógépes szakkör is szerepel. Néhányan két-három csoportba is járnak, a táncosokat érdekli a szövés, sokan tagjai az iskola énekkarának is, és persze rajzolni is szeretnek, szóval nehéz összeegyeztetni ennyi mindent, főleg fellépések előtt, amikor a szokásosnál több a próba. Emőke „civilben” nevelőként dolgozik az iskolában, és állítja, hogy a gyerekeket ma is meg tudja érinteni a népi kultúra. Ugyanúgy járnak diszkóba és hallgatnak popzenét, mint a többi hasonló korú gyerek, ám aki néptáncot vagy népi mesterségeket tanult, másfajta értékrenddel is megismerkedett, biztos, hogy nem kapcsol át más csatornára, ha a tévé népzenét vagy néptáncot közvetít. A gyerekek egy idő után nemcsak, hogy felismerik az egyes tájegységek táncait, de azt is tudják, milyen zenére milyen stílusban táncoljanak, azaz „anyanyelvi szinten”, az adott tájegységre jellemző módon ropják. Az Árvácska repertoárjában bodrogközi, magyarbődi és gömöri táncok szerepelnek. A nagycsoportnak huszonnyolc, a kiscsoportnak tizenkét tagja van, ez utóbbi afféle előkészítőnek tekinthető, ahol Gyarmati Andrea tanárnő vezetésével játszanak, mozognak a táncra fogékony másodikosok.

„Néhány éve a kassai Magyar Közösségi Házban folynak a próbák. Sokan előbb érkeznek, próba előtt leckét írnak, és a foglalkozások végeztével ott maradnak asztaliteniszezni vagy beszélgetni, úgy kell őket hazakergetni. Akadnak olyan szülők, akik szívesen végignézik a próbát, illetve rafinált módon direkt hamarabb érkeznek a gyerekekért” – mondja mosolyogva Emőke, aki saját gyermekeinek „felügyeletét” is ügyesen megoldotta: mindketten tagjai az Árvácskának.

Mivel pénz nélkül a jó kezdeményezések sem működhetnek, a modern kor kívánalmainak megfelelően a csoport vezetői megtanultak pályázatokat írni. A Kárpátokért Alapítvány, az Illyés Közalapítvány és a kulturális minisztérium karolta fel őket, ezenkívül az iskola szülői szövetségétől is kapnak támogatást.

„Nem mindenki tud a pályázati lehetőségekről. Szeptember végén zajlott Losoncon a gyermektánccsoportok fesztiválja, ahol tizenhárom csoport találkozott, és meglepetten tapasztaltam, hogy a vezetők közül sokan nem tudják, hová fordulhatnak. Többen fontolgatják, hogy szintén polgári társulást alapítanak, és bejegyeztetik magukat, mert az alapítványokhoz csak így fordulhatnak támogatásért.”

A jubileumi műsor előtt nem kellett vállalkozóknál házalni alamizsnáért, új fellépőruhák készülnek, az estre vendég fellépőket hívhatnak. A csoportnak saját zenekara is van, a népzenei körökben messzi földön ismert Kováts Marcell vezetésével, és „igazi” gyerekprímással, aki egyébként a zenekarvezető fia. A kassai közönségnek minden bizonnyal különleges élményben lesz része december 7-én, ha ellátogat a Thália Színház nagytermébe.