Elhunyt a novella királynője

rr

Történetei azokról a nagyszerű belső utazásokról szólnak, amelyeket a szereplők anélkül is megtehetnek, hogy el kellene hagyniuk a poros ontariói kisvárosokat. Alice Munrót olvasva belépünk az érzelmi összefonódások világába. A Nobel-díjas kanadai írónő 92 éves korában elhunyt.

Csehovhoz hasonlóan ő is mindig regényt akart írni, de sokáig úgy érezte, nem eléggé érett hozá. Később már biztos volt benne, hogy megtalálta saját műfaját. Első novelláskötetét, A boldog árnyak táncát 36 évesen adta ki, vagyis manapság már későn érőnek számítana.

1931-ben az Ontario tartománybeli Wingham városkában született. Már tizenévesen tudta, hogy író szeretne lenni, és érettségi után, amikor osztályelsőként egyetemi ösztöndíjat kapott, szinte elmenekült a kisvárosból. A Nyugat-ontariói Egyetemen előbb újságírást tanult, majd angol irodalom szakra jelentkezett át. Első novellája egyetemista korában jelent meg 1950-ben, első kötetével pedig rögtön elnyerte a legrangosabb kanadai irodalmi elismerést, a főkormányzó díját. Az Asszonyok és lányok élete a kanadai könyvkereskedők szövetségének díját érdemelte ki, 1980-ban A kolduslány című kötetéért Booker-díjra jelölték. Ezt a díjat végül 2009-ben kapta meg.

Saját bevallása szerint az ingerszegény környezet, amelyben felnőtt, és amely általában nem kedvez a leendő íróknak, neki sokat segített.

„Nem hiszem, hogy ennyire bátran belevágtam volna az írásba, ha egy nagyvárosban élek, és olyan emberekkel kell versenyeznem, akik nálam magasabb kulturális szinten vannak, jobb körülmények között élnek” – mondta egy interjúban. „Nálunk viszont nem ismertem senkit, aki történeteket írt. És bár titokban tartottam őket, saját magam számára egy ideig én voltam az egyetlen ember a világon, aki ilyesmivel foglalkozik.”

A folyamatos anyagi nehézségek egyetemi éveit is megnehezítették. Arra kényszerült, hogy különböző fizikai munkákat vállaljon, többek között dohányszedőként dolgozott, sőt, saját vérét is árulta tanulmányai során. A diploma megszerzése előtt hozzáment diáktársához, James Munróhoz. A pár Vancouverbe költözött, ahol gyors egymásutánban három gyermekük született. Középső lányuk nem sokkal a születése után vesekomplikációk következtében elhunyt. 1963-ban Victoriába költöztek, ahol könyvesboltot nyitottak. Ezt a boltot több mint ötven éven át sikeresen vezették, az ajánlott könyvek polcára mindig maga az írónő válogatta össze a szerinte legjobb köteteket.

A kanadai Csehovként is emlegetett Munro a kortárs novella mestere lett, a kisemberek nagy érzéseinek krónikása. Művei magyarul is olvashatók, a Park Kiadó gondozásában látott napvilágot többek között az Egy jóravaló nő szerelme, az Asszonyok, lányok élete, a Szeret, nem szeret, a Csend, vétkek, szenvedély, a Mennyi boldogság!, a Drága élet, a Kilátás a Várszikláról, az Ifjúkori barátnőm és A Jupiter holdjai.

A Szeret, nem szeret című kötet egyik novellájából (Oda-vissza)  2007-ben nagy sikerű film készült Egyre távolabb címmel Sarah Polley rendezésében és Julie Christie főszereplésével. A történet egy házaspárról szól, akik több, mint negyven éve élnek együtt. Az asszonynál Alzheimer-kór jelei mutatkoznak, bekerül egy otthonba, és az első látogatáskor a férjnek rá kell döbbennie, hogy felesége harminc külön töltött nap után nemcsak elfelejtette őt, de beleszeretett egy másik férfiba. A filmet két Oscar-jelöléssel és a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjjal jutalmazták.

2013-ban ugyanazon kötet címadó novellájából készült film Liza Johnson rendezésében, 2016-ban pedig Cannes-ban mutatták be a Pedro Almodóvar rendezte Julieta című filmet, a Csend, vétkek, szenvedély című kötet egyik novellájának adaptációját.

Alice Munro 2013-ban, 81 évesen bejelentette, hogy felhagy az írással. „Nem mintha nem szeretnék írni, de azt hiszem, olyan fázisba értem, amikor az ember elkezd kicsit másként gondolkodni az életről. És talán, ha valaki az én koromban jár, nem kíván annyira egyedül lenni, mint amennyire az egy író számára szükséges” – fogalmazott. Néhány hónappal később neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. A mindössze egymondatos indoklás a modern novella mestereként jellemezte az írónőt, aki tökélyre fejlesztette a regény mögött háttérbe szoruló novella műfaját. A díjat romló egészségi állapota miatt nem tudta személyesen átvenni Stockholmban.

 Családja szerint az írónő már tíz éve demenciában szenvedett. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?