Eladó(nő), orvos(nő) és a többiek

A válasz egy nyelvtani fogalomban, a nem (hímnem, nőnem, semleges nem) kategóriájában rejlik. A szlovák és a magyar alaktani rendszer talán legszembetűnőbb különbözősége a nyelvtani nem megléte a szlovákban és hiánya a magyarban. Az eltérés okai viszonylag egyszerűek: az Európában beszélt nyelvek többségének – köztük a szlováknak – ősében, az indoeurópai alapnyelvben eleve voltak nyelvtani nemek, míg a finnugor alapnyelv rendszeréből hiányzott ez a nyelvtani kategória. Így érthető, hogy az indoeurópai nyelvek nagy részében jelenleg is hangsúlyos szerep jut a nyelvtani nemnek, míg a finnugor nyelvek kevésbé érzékenyek a nemek megkülönböztetésére. A szlovák a női foglalkozásneveket hímnemű foglalkozásnevekből hozza létre, leggyakrabban a -ka, ritkábban a -kyňa képzővel. A szlovák toldalékoknak a magyarban általában a -nő, -lány főnévi utótagok felelnek meg, pl.: predavačka – eladónő, lekárka – orvosnő, študentka – diáklány, esetleg ministerka – miniszter asszony. A magyar azonban általában nem tartja fontosnak a kérdéses foglalkozást űző személy nemének meghatározását, azaz az eladó, az orvos, a pincér egyaránt utalhat hímnemű és nőnemű személyre. Nyelvünk csak abban az esetben él a nőnemű egyedet jelölő foglalkozásnevekkel, ha valami miatt ki akarja emelni, hogy a foglalkozást végző személy nő. Ha megvizsgáljuk a Magyar értelmező kéziszótár és a Krátky slovník slovenského jazyka című kézikönyv foglalkozásnevet jelölő címszavait, azt látjuk, hogy a magyar szótárban ritkán fordul elő címszóként női foglalkozásnév (lásd: ápolónő, eladólány; de csak: ékszerész, orvos, pincér, takarító, tanító stb.), míg a szlovák hímnemű foglalkozásnév mellett rendszeresen ott találjuk annak női változatát vagy legalább a képzőt, amellyel a hímnemű megnevezésből létrehozhatjuk annak női megfelelőjét (lásd: skladník, skladníčka; učiteľ, -ka). A fentiekből kitűnik, hogy a nemi jelleg szempontjából a magyar megnevezést egyaránt tekinthetjük a hímnemű és a nőnemű szlovák főnév megfelelőjének, hiszen a magyarban a hangsúly a szóban forgó foglalkozást űző személyen van, s ebben a vonatkozásban a személy neme jelentéktelennek minősül, pl.: Nagy Mária, a képviselő-testület tagja (nem „tagnője”), Iveta Radičová, Szlovákia volt miniszterelnöke (nem „miniszterelnöknője”). A szlovákiai magyar nyelvváltozatban a -nő utótagú formák (eladónő, orvosnő) magasabb arányú jelenléte egyértelműen a kétnyelvűségi helyzet hatása: befolyásolja az a tény, hogy a szlovák nyelvben kötelező a nemre való utalás. Misad Katalin