Egymást követik majd a vásznon

Mindhármukat erős szálak kötik a mozit éltető, nagy múltú fürdővároshoz.

Jókai Ági a Kígyógáz című filmmel mutatkozik be a több mint kétszáz filmet felvonultató mustrán. Ez az első cseh alkotás, amelyben szerepet kapott, s máris nemzetközi terepre került vele. Joseph Conrad A sötétség mélyén című novellája ihlette meg David Jařab rendező-forgatókönyvírót, az ő hőse azonban nem Nyugatról indul Afrika szívébe, hanem Prágából a Balkánra. A múlt még mindig fájó történései és a jelen egyre égetőbb problémái között ott fedez fel erős párhuzamokat.

„Pozsonyból kaptam a hírt egy nagyon kedves barátomtól, hogy a Kígyógáznak Karlovy Varyban lesz a világpremierje. Épp tanítani mentem a budapesti szlovák gimnáziumba, ahol a színjátszó kört vezetem. Rendkívül nehéz napok voltak mögöttem. Úgy éreztem, elmentem a falig, nincs tovább, kifújtam. Erre jött ez a hír, és egyik percről a másikra egy óriási érzelmi hullámvasútra ültem. Kint ugyanis vihar közeledett, és az is hatással volt rám. Szünetet kellett adnom a diákoknak, hogy összeszedjem magam. Nem tudta bekódolni a szervezetem, hogy mi történik velem. Mindig így szokott lenni. Napokig állóvíz, aztán váratlanul megtalál egy szakmailag fontos dolog. Most a fesztivál. A film traileréből tudtam meg, milyen nagy ívű történet részese vagyok.

A forgatás a mi jelenetünkkel kezdődött. Két-három nappal előtte kaptam meg a szerepet, minden olyan gyorsan történt, így csak később döbbentem rá, hogy valójában kikkel is dolgoztam, micsoda kaliberekkel. A kamera mögött a világhírű román operatőr, Oleg Mutu állt. Maga a történet a főhős külső és belső utazásáról szól, velem is az útja egyik stációján találkozik. Nyelvek és kultúrák keverednek a történetben, ezért is örült a rendező, hogy én játszom azt a bizonyos karaktert, egy könnyűvérű csajszit, aki magyarul is megszólal a filmben.

Karlovy Vary több mint kedves város a szívemnek. Rokonaink élnek ott. Gútai nagyapám unokaöccse és az ő családja. Tartjuk is a kapcsolatot. Béla bácsi egészen a nyugdíjazásig a Thermal Szálló szakácsa volt, és a fesztivál idején filmcsillagoknak főzött. Ezt mindig büszkén emlegette.”

Bandor Éva, aki a Közelben című rövidfilmmel lesz jelen a fesztiválon, évekkel ezelőtt A tanítónő című Jan Hřebejk-rendezéssel vendégeskedett Karlovy Varyban. Ott mellékszerepet játszott. Monika Mahútová főszerepet bízott rá.

„Anya-lánya kapcsolat. Mostanában elég gyakran hallunk olyan történetet, hogy a gyerek nem tud leszakadni a szülőről, ami az anyának sok esetben meg is felel. A filmbeli anyának nincs férje, férfi sincs a közelében. Huszonhárom éves lányával van szoros kapcsolatban. Még a munkahelyük is azonos. Aztán a lány életében megjelenik egy tejfelesszájú srác, aki a jelenlétével teljesen megbolygatja anya és lánya addigi életét. Az anya aggódik a lányáért, képtelen elengedni őt, és ebből születnek konfliktusok köztük.

Mostanában csupa anyaszerepet osztanak rám. Beléptem ebbe a korba, ez ellen már nem tudok tenni semmit. De nem zavar. Ha jó a szerep, bármi jöhet. Mire mennék egy vonzó nőalakkal, ha színészileg semmi különöset nem mutathatnék benne? Ebben a filmben több izgalmas helyzetem is volt. Vasárnapi ebéd, beállít a fiú, az anya semmilyen szinten nem tudja leplezni, mennyire zavarja a jelenléte. Vagy amikor elmegy a lánya után a diszkóba, és totál részegre issza magát. A végén taxiba ül, és már nem a szöveg ömlik belőle. Karlovy Varyban az a jó, hogy minden egy helyen van, gyorsan elérhető. Jó filmeket, jó találkozásokat, jó beszélgetéseket, remek koncerteket és hatalmas bulikat jelent. Megtisztelő számomra, ha ott lehetek.”

Borbély Alexandra a Jáchym Topol regénye nyomán készült Egy érzékeny ember című groteszk drámában kapott fontos szerepet. Szerelmekről, félelmekről, elmagányosodásról szól a film. Rendezője Tomáš Klein.

„Ennek a lehetőségnek is örültem, pedig nem én vagyok a történet főszereplője. Egy remek feladat, amely szembejött velem az utamon. Elsőre vissza akartam adni. Akkor már áldott állapotban voltam. Féltem a veszélyes jelenetektől. A rendező azonban annyira ragaszkodott hozzám, hogy inkább kihúzta azokat a részeket, amelyeket már kockázatos lett volna bevállalnom. Az első forgatási napon egy autó tetején kellett táncolnom. Mindenki vigyázott rám. Aztán a Dunajecen ültettek csónakba, amelyet a partnerem irányított. Ott tényleg nagyon izgultam. A kiscsajok szerencsére erősen kapaszkodtak bennem. Rendben le is ment minden.

Szvetlanába, akit játszom, többen is szerelmesek a történetben. Nem lehet tudni, honnan származik. Keveset beszél. Sok a homály az életében. Olyan, mint egy elveszett tündér az erdőben. Leépíti a szerelmeit, akik követik, aztán belép az életébe egy harmadik férfi. Az utolsó forgatási napjaim augusztusban voltak, amikor már a vége felé közeledett a terhességem. A rendezőnek kapóra jött, hogy nőtt a hasam, hiszen Szvetlana is áldott állapotba kerül.

Először a Boldog új évet című szlovák vígjáték kapcsán voltam Karlovy Varyban. Ott tartottuk a film promócióját. Tavaly is meghívtak a fesztiválra, de Nagy Ervin, a férjem covidos lett, egyedül pedig nem akartam kocsiba ülni. Most együtt megyünk a film bemutatójára. Karlovy Vary nekem olyan, mintha hazamennék. A cseh és szlovák filmekkel is így vagyok. Hazahívnak.”

A szerző a Vasárnap munkatársa