<p>Már most kijelenthető, hogy a Pókember: Hazatérés simán a nyár filmje, olyan mozi, ami végett a tikkasztó melegben szeretünk a vászon elé menekülni. Szellemes, lendületes, és egy pillanatig sem érezni, hogy át akarja vágni a nézőt. </p>
Egy szuperhős kamaszkora
De az új Pókember nem egyszerűen egy jó popcornmozi, hanem az eddigi egyik legvagányabb szuperhősfilm, amely annyira veszi magát komolyan, amennyire szükséges.
Nem szabad megijedni attól, hogy a Hazatérés egy reboot, vagyis ismét az elejétől fogva kezdi mesélni Peter Parker történetét, mivel ez szerencsére nem teljesen igaz. Jon Watts rendező nem akarja századjára is elmondani, hogyan csípte meg Petert a pók, hogyan halt meg a nagybácsija, ami aztán a gonosztevők elleni harcra késztette. Közben pedig mégis egy eredetsztori ez, csak olyan, amely elhagyja a felesleges sallangokat, és inkább remek coming-of-age történetté, tinifilmmé varázsolja Pókember legújabb kalandját.
[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281240","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]
Hangozzék bármennyire is meglepően, ebben a moziban az a legjobb, hogy elsősorban egy humoros, szándékosan esetlen tinifilmet kever az akciófilm zsánerével. Peter Parker még kamasz, középiskolás srác, aki egyszerre küzd a vonzó lány szívéért, és azért, hogy a veterán szuperhősök, a Bosszúállók (élükön az itt is megjelenő Vasemberrel) bevegyék a csapatba. Ez pedig egészen poénos helyzeteket teremt, nagyokat kacagunk, amikor a főhősnek választani kell a sulis szakkör és a világ megmentése között.
A Hazatérés szinte minden mondatával, az összes gegjével reflektál a szuperhősfilmek unásig ismert toposzaira. És pont ez a nagyszerű benne, mert hát a hálóját lövöldözgető igazságosztó itt valójában nem is a világ megmentésén fáradozik, hanem egy nagyon is földhözragadt, kissé pszichopata, piti figura, a Keselyű ellen harcol, akit Michael Keaton zseniálisan kelt életre. De az új Pókember igazi sztárja Tom Holland, aki már a bámulatos nyitány alatt meggyőzi az embert, hogy a címszerepet mindenképpen neki kellett eljátszania. Ha kell, ügyetlen, ha kell, cinikus, és igazán kedvelhető figura. Éppen olyan, mint a Hazatérés: az a Pókember-film, amelyre hosszú idő óta epekedve vártunk.
Gera Márton
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.