Egy kis postatörténelem

A posta nyomaival már a bibliában találkozhatunk, mondákból és történelmi adatokból tudjuk, hogy Egyiptomban, Indiában és Kínában az uralkodó híreit futárok közvetítették. A posta nevezetes szerepet töltött be Perzsiában és a római birodalomban is. Igazgatóságának központi személye a király volt, utána következtek az első méltóságok, akik közül többen királyok lettek.

Az utak mellet futárállomásokat létesítettek rendszeres szolgálattal és jól működő, szervezett lóváltásokkal. Egy 350 mérföldnyi utat a perzsa posta kb. öt nap allatt tett meg, tehát a futár naponta kb. 500 km-t lovagolt. Ez a posta kizárólag állami célokat szolgált.

A római birodalomnak már kifejlett postarendszere volt, de az állami szempontok mellett már kulturális és kereskedelmi érdekeket is szolgált, természetesen itt is a hadászati, hatalmi szükséglete maradt előtérben. Használatukra csak kiváltságos személyek, osztályok nyertek engedélyt, a császárság idején pl. a testőrség főparancsnoka állt a posta élén. A főbb útvonalak mentén egy napi távolságra postaállomásokat tartottak fenn. Az állomások között 1-2 mérföldnyire voltak a lóváltóhelyek. Mőködtetésük a községekre és a népre nehezedett. A magánforgalmat hivatásos levélvivők és alkalmi küldöttek látták el. A római postákat a népvándorlás viharai szüntették meg.

A bélyegről

A bélyeg miniatűr műalkotás. Sokan nem is tudják, mennyi munka, türelem és alázat szükséges ahhoz, hogy elkészüljön. A könyvnyomtatás feltalálásával (1440) olyan sokszorosító eljárás kezdődött meg, mely a festészet és a szobrászat mellett megteremtett egy új képzőművészeti ágat, a grafikát. Új lehetőségeket hozott az alkotás világába, és az idők során neves művészek kedvelt kifejezésmódjává vált. A fametszetet, rézmetszetet, rézkarcot, litográfiát olyan neves képzőművészek is használták, mint pl. Dürer, Rembrandt, Goya vagy Picasso. Az acélmetszetet az angol Charles Heat (1785– 1848) találta fel, s kis idő elteltével a legelterjedtebb grafikai technikává vált, főleg a könyvillusztrációk terén. Sokszorosíthatósága révén ideálisnak bizonyult bankjegyek és postai bélyegek készítéséhez. Időigényessége miatt a könyvnyomtatásban egyre inkább háttérbe szorult, és főleg az említett területen maradt használatos.

A bélyeg megtervezése rendszerint 6-szoros nagyításban történik, lehet rajz, festmény vagy akár fénykép. Ideális, ha a vésnök ezt maga készíti el, de a bélyegek változatossága szempontjából nem árt, ha mások is bekapcsolódnak a tervezés folyamatába. A vésnöknek minden motívumot vonalvezetéses rajzzá kell átalakítania, ez a metszet elkészítésének az alapja. Ezt a rajzot a bélyeg valódi méretére kicsinyítik, és tükörfordításban átviszik az acéllemezre. Ezt követően a vésnök speciális vésőkkel, nagyító, esetleg mikroszkóp segítségével hozzálát a metszet kidolgozásához. Nagyon óvatosan vezeti a vonalakat, elengedhetetlen a biztos és tévedhetetlen kéz, mert a véső nyomait nem lehet a lemezről eltüntetni.

A metszet elkészülte után a vésnök próbanyomatot készít, és ha ez megfelelt elvárásainak, a lemezt megedzik. További munkálatok után speciális nyomdagépeken és technológiával történik a sorozatgyártás.

Mivel állami értékpapírról van szó, a metszet a legalkalmasabb védelem a hamisítók ellen, ugyanis megismételhetetlen. Éppen ezért, csak rendkívüli tehetséggel megáldott képzőművészek alkalmasak erre a munkára. Az acélmetszet finomsága, tisztasága és eleganciája biztosítja a művek esztétikai és művészeti értékét. Az idő múlásával ez a műfaj a tradíciónak köszönhetően valóban nagy kvalitást ért el. A szabad alkotásban már alig használják, de az így elkészített művek valódi gyöngyszemeknek számítanak az egész világon.

(A szerző grafikusművész-vésnök)

A Távközlési és Postaügyi Minisztérium és a Szlovák Posta 2001 januárjától a következő bélyegeket adta ki:

1. Órák (2001. 1. 1.), 2. Janko Blaho (2001. 1. 15.), 3. Műkorcsolya-eb (2001. 1. 16.), 4., 5. Detvai népviseletek (2001. 2. 22.), 6. A mezőgazdasági intézet 50. évfordulója (2001. 2. 22.), 7. Liptovská Mara (2001. 4. 10.), 8. Ducové – Kostolec (2001. 4. 10.), 9. Komárno (2001. 4. 26.)

1874. október 9-én 22 ország részvételével alapították meg az Általános Postaegyesületet (utóbb Egyetemes Postaegyesület), amely a nemzetközi postaszolgálat összehangolása, továbbfejlesztése érdekében jött létre. 1948-tól az ENSZ szakosított intézménye, jelenleg több mint 160 ország a tagja.