Egy kis kulturális diplomácia

Izgalmas, egyéni zenéjük a stílusok és hangszerelések szabad fúziója. Gyakran egy-egy kompozíción belül is keveredik a dzsessz és a világzene, nem beszélve a magyar népzene elemeiről, amelyeket szintén meglehetősen szabadon kezelnek. Eddig tizenhét lemezt adtak ki, ebből kettőt Steve Hackettel, a Genesis egykori gitárosával. Pozsonyba egy másik régi barátjukkal, Gulli Briemmel, az izlandi Mezzoforte egykori dobosával kiegészülve érkeztek. Valamiféle rekordkísérletnek vagyunk a tanúi, vagy véletlenül gyűlt össze ez a negyvenkét ország?Mondhatni, véletlenül adódott így, de azért persze szeretnénk minél több helyre eljutni. Volt olyan meghívás, amit biztonsági okokból mondtunk le, például Nepálban eléggé forró volt a helyzet, amikor meghívást kaptunk Katmanduba. A külügyminisztérium javaslatára végül nem mentünk. Azt tapasztaltuk, hogy bármilyen negatív dolgokat mondanak is egy-egy országról, a zeneszerető emberek mindenütt kedvesek és érdeklődők. Sokszor éreztük, hogy jó magyarnak lenni külföldön. Mongóliában vagy Kirgizisztánban azzal jöttek oda hozzánk, hogy ismerik az Ikarusz buszt, az Omegát és most már minket is. Kérdezgetik, mi újság Magyarországon. Úgyhogy egy kicsit a kulturális diplomáciába is belekeveredtünk, mert ezeken a helyeken olyan képet kapnak az országról, amilyet mi sugallunk. Hogyan kap egy magyar zenekar meghívást olyan egzotikus helyekre, mint például Mongólia vagy Nepál?A 2001-es pozsonyi fellépés után rájöttünk, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Az én cégem, amely menedzseli a zenekart, felvett egy embert, akinek az lett a feladata, hogy ajánlatokat és CD-ket küldözzön szerte a világba. Aztán, mint a mesében, kezdtek érkezni a meghívások. Egy-egy fesztivál szervezői persze nyilván rengeteg ilyen ajánlatot kapnak és különböző szempontok szerint mérlegelnek, de nekünk sokszor volt szerencsénk. Koncertturnéink is voltak, és sokat segített az együttműködés Steve Hackettel, a Genesis gitárosával. Egyrészt azért, mert sok helyen kíváncsiak rá, másrészt a szervezők mindenütt szeretnek biztosra menni, mert nagyon függnek a jegybevételtől. A gazdasági válság hatására csökkentek a fesztiválokra, koncertekre szánt támogatások. És mivel a lemezpiac is haldoklik, a zenészek is próbálnak a fellépésekből megélni, ezért óriási a konkurenciaharc. Van olyan hely, ahová nagyon szerettek volna eljutni, és végül sikerült?Kanadában, a Sziklás-hegységben, egy kis faluban nyaranta nagyon színvonalas dzsessz-fesztivált rendeznek. Oda 2007-ben sikerült eljutnunk, úgy, hogy nem ismertük a helyet. Azóta szerettünk volna visszamenni, és idén összejött. Óriási élmény volt abban a festői környezetben, a grizzlymedvék világában játszani. Figyelembe veszik a helyszínt a műsor összeállításánál?Valamennyire igen, például ha egy világzenei fesztiválon lépünk fel, akkor több magyaros, latinos vagy world music-jellegű számot veszünk elő. A dzsesszfesztiválokon pedig olyan kompozíciókat játszunk, amelyekben a kollégák meg tudják mutatni virtuozitásukat. Nagyon sokféle képpen tudunk megszólalni, néha számokon belül is változik a stílus. Mégis azt szokták mondani nekünk, hogy van a zenénknek valami „djabés jellege”, ami a dallamvilágból és a hangszerelésekből fakad. Djabe afrikai ashanti nyelven szabadságot jelent. Ezt a szabadságot a zenében szeretnék megvalósítani?A számok nagy részét basszusgitárosunk, Barabás Tamás írja, aki nem zeneiskolában megfertőzött zenész, én pedig teljesen amatőr vagyok. Tehát nem igyekszünk belevinni a muzsikánkba azokat a konvenciókat, amelyeket az iskolában tanítanak. Lehet, hogy egyes szakemberek esetleg fanyalognak egy-két megoldáson, mert a nagy könyvben nem így van megírva, de mi eldöntöttük, hogy azt csináljuk, ami nekünk tetszik. Jövőre húszéves a zenekar. Hogyan ünnepelnek?A legutóbbi lemezünket az ötvenhét fős Miskolci Szimfonikus Zenekarral közösen készítettük. A jubileumi évben velük tervezünk egy őszi turnét. Egyelőre csak magyarországi helyszínekben gondolkodunk, de persze ki tudja, mit hoz a jövő? Annyit elárulhatok, hogy tárgyalunk különböző országok különböző városaival, ahol helyi szimfonikus zenekarokkal lépnénk fel. Augusztusban tervezünk egy turnét Steve Hackettel is, és megjelenik egy blue ray a legutóbbi koncertjeinkből. Szóval a Dajbe továbbra is aktív. Imádjuk ezt csinálni.