Egy bosszú története

Az Én, Olga Hepnarová olyan típusú film, amely még úgy is mindvégig a vászonra szegezi a tekintetet, hogy ismert a történet vége. A dráma Olga Hepnarová valós történetén alapul: ő volt az utolsó nő, akit gyilkosság vádjával kivégeztek Csehszlovákiában, a hetvenes években. A huszonéves lány teherautóval egy prágai villamosmegállóba hajtott, azzal a céllal, hogy minél több ember halálát okozza. Tervét előre megfontolta, és levélben két újsághoz is eljuttatta a nyilatkozatát. Azzal, hogy halálra ítélte magát és másokat, bosszút akart állni a vele kegyetlenül bánó társadalmon; tettét felhívásnak szánta a világ más kirekesztettjei felé. A gyerekkorában traumákon átesett, feltehetően szexuálisan bántalmazott, az iskolatársai által kirekesztett lány egész életében lelki problémákkal küzdött. Családja körében sosem tapasztalta meg a szeretetet. Nemi öntudatra ébredésével sem tudott mit kezdeni, csak alkalmi, leszbikus szexuális kapcsolatokat tudott létesíteni, így fokozatosan elhidegült a többi embertől, tudatosan a magányt választva. Testileg is megnyilvánuló kívülállását a lengyel Michalina Olszańska minimális eszközökkel játssza el: lehajtott fejjel, lassan, görnyedt testtartással mozog, kezét szorosan a testéhez szorítva. Cigarettázva inkább csak megfigyeli a többi embert, nem vesz részt az életben. Olga alig, csak tőmondatokban beszél; noha intelligens és képes az önreflexióra, önmagát megvilágosult pszichopatának nevezi. Olszańska erős jelenléte miatt lehet átélni, megérteni a sötét lelkű antihős belső világát, úgy, hogy a rendezőpáros több szempontból is tárgyilagosságra, dokumentarista megfigyelő pozícióra törekedett. Mindez összhangban van a film formai megoldásaival – Adam Sikora operatőr statikus beállításokban, pontosan megkomponált fekete-fehér képekben mesél.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"222937","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]Az alkotók nem egyértelműen vádolják a környezetet, a filmnek nincsenek direkt politikai vonatkozásai – pedig a korabeli csehszlovákiai vezetés számára tabunak számított Hepnarová ügye, tettét sokáig rendszerellenes lázadásnak vélték. A háttérben így is kirajzolódik a szocialista korszak fojtogató légköre, a munkásosztály lehetetlen helyzete. Hogy minden intézményesített, de az intézmények (például az orvosok) nem ismerik fel a tömegben a személyt és a lelki igényeit. Emellett Tomáš Weinreb és Petr Kazda mozija az egzisztenciális dilemmára is rávilágít, miként veszik el valaki mások közömbössége, hallgatása miatt. A film tegnap került a szlovákiai mozikba. Bartal Dóra