Egész nap játszva tanulnak

Varga Ilona tanárnő rendszeresen tart nyílt tanítási órákat, amelyen a szülők is részt vehetnek Az egésznapos oktatás egyik alapvető jellemzője, hogy a kisdiákok reggel nyolctól délután négyig az iskolában tartózkodnak, délelőtt a fő tantárgyak és a nevelési tárgyak váltják egymást, délután pedig, a napköziben az aznap tanultakat gyakorolják, a házi feladatokat készítik, valamint érdekköri tevékenység folyik. A gyermekek csak hétvégére viszik haza az iskolatáskát és a tanszereket, tehát hétköznap délután négy órától teljesen szabadok. Iskolai kötelezettségeiket „letudva” több idejük marad a játékra, szórakozásra és a közös családi programokra.

– Ez a módszer a diákok és a szülők számára egyaránt előnyös – mondta Varga Ilona osztályfőnök. – Tapasztalataim szerint a szülők kevésbé türelmesek csemetéikkel szemben, mint a pedagógusok, ha az írás és olvasás gyakoroltatásáról van szó. Főleg, ha a munkából fáradtan hazatérve az esti órákban kell ellenőrizniük, illetve megíratniuk a leckét. Itt, az iskolában a gyerekek nyugodt körülmények között, szakmai felügyelet mellett közösen tanulnak, és az eddigiek alapján elmondhatom, hogy az osztály túlnyomó része együtt tud haladni. Egy-két gyengébb tanulóval pedig külön is foglalkozunk. A módszer nagyon szoros együttműködést feltételez az osztályfőnök és a napközis tanító néni között. Kolléganőm, Szabó Gabriella gyakran részt vesz a délelőtti órákon, és én is rendszeresen látogatom a délutáni foglalkozásokat.

A tanítási órákon légző- és készségfejlesztő gyakorlatokat is végeznek a gyerekek. Ezek segítenek a tanulási nehézségek, az írás- és olvasási problémák leküzdésében is. A térben való tájékozódás, a mozgás-, a hallás- és a percepciófejlesztés játékos formában történik, de természetesen a játék mögött komoly tanulás rejtőzik. A légzőgyakorlatok közben könnyen rögzül a gyerekekben például a hónapok, a számok sorrendje. Varga Ilona rengeteg segédeszközt alkalmaz, a matematikaórákat például a padokra ragasztott számzongorák, dominók, játék pénzérmék, gyöngyök, geometriai alakzatok teszik érdekesebbé.

A padokra rögzített doboz a segédeszközök tárolására szolgálVas Gyula felvételei – Nagyon fontosnak tartom, hogy bármiről tanulnak a gyerekek, azt egyszerre több érzékszervükkel fogják fel, szívják magukba – magyarázta a tanárnő. – Egy szó betűit például az ujjunkra fűzzük, letapsoljuk a szótagokat, majd a süketnémák által alkalmazott kézjelekkel el is mutogatjuk a betűket. Ez utóbbit nagyon élvezik a gyerekek, hiszen az osztályukon kívül az iskolában más nemigen ismeri ezeket a jeleket, így az összetartozás érzését kelti bennük, titokzatos dolognak tartják. A titkok pedig mindig izgalmasak. Sokat mozognak a gyerekek az órán, például az előtt, mögött, mellett helyzetmeghatározó kifejezések tanulása közben, vagy a tűz-víz játék során, amikor az új betűk felismerését gyakoroljuk. De hosszasan lehetne sorolni a példákat. Mint már említettem, fontos, hogy minél több érzékszervet bevonjunk a tanulásba, ezért a betűket gyakran megformázzuk gyurmából vagy egy hoszszú madzagból, és a gyerekek végigsétálhatnak a betű vonalán.

A tanárnő nem fukarkodik az elismerésekkel, a szóbeli dicséreten kívül minden egyes jó feleletet kis figurákkal jutalmaz. Óra végén aztán összeszámolják, ki hányat gyűjtött össze, aszerint kapja a kiscsillagot, a nagycsillagot, a csillagos egyest a füzetbe. Ez a matricagyűjtés rendkívül ösztönzőleg hat a tanulókra, és a pedagógus számára is áttekintést nyújt arról, ki milyen aktív az órán. Ha valaki nem figyel, vissza kell adnia egy figurát, ami természetesen nehezükre esik a gyerekeknek, ezért mindent megtesznek érte, hogy visszaszerezzék.

Az elsősök tantermébe lépve rögtön feltűnik, hogy a padsorok mögött szőnyeget helyeztek a földre, a fal mellett pedig kispárnák sorakoznak. A jutalommeséket ugyanis általában a szőnyegen, párnán ülve hallgatják végig a gyerekek, ami családias hangulatot teremt. A mesehallgatás után megbeszélik a hallottakat, és dramatizálják is a mesét.

– Egy-egy új módszer bevezetésekor az iskolának, a pedagógusnak meg kell győzni a szülőket, hogy amit csinálunk, az jó, előremutató és a gyermekek érdekét szolgálja – összegezte az elmondottakat Varga Ilona. – Mi ezt úgy próbáljuk elérni, hogy rendszeresen nyílt órákat tartunk, amelyeket általában szülői értekezlet követ. Az anyukák, apukák meggyőződhetnek róla, hogyan folyik a tanítás, milyenek a pedagógus elvárásai, miként kapcsolódik be csemetéjük a munkába. Úgy érzem, az eltelt pár hónap alatt sikerült eloszlatnunk a szülők félelmeit. Ma már ők is látják, hogy jó ütemben haladunk a tananyaggal, és amikor a tanulók délután négykor kilépnek az iskola kapuján, valóban szabadok, nincs több lecke, gyakorlás, jöhet a játék és a pihenés.