Eckerdt Sándor nagy kék útja

Eckerdt eredetileg grafikusnak készült, mégis a festészetben ért el komolyabb eredményeket. Vincent Hložník műtermében tanult a pozsonyi képzőművészeti főiskolán, majd visszaköltözött Kassára, ahonnét alig mozdult ki, mégis a huszadik század második felének egyik legjelentősebb hazai képzőművésze lett.

Mindössze hatvan év adatott meg neki ezen a földön, 1992-ben hunyt el. Abban az időszakban – a hatvanas években – kezdte pályáját, amikor a hazai képzőművészetben dúlt a dogmatizmus, a szocialista realizmus, és talán csak a népi ihletésű képeket festő művészek kaptak némi szabadságot. Eckerdt azonban ebből a fajta szabadságból sem kért, alkotásai a legkorszerűbb európai trendeket követték, Szlovákiában ezért besorolhatatlan „fehér hollónak” számított, több évtizeddel megelőzte kortársait. Finom, lírai színezetű festmények váltakoztak nála határozott, erős vonalakkal, kontrasztos színekkel. Figuratív alkotásaiban is saját ízlése szerint formálta, alakította, színezte ki a valóságot. Ha pedig elkanyarodott a nonfiguratív világ felé, mindig kínált valami fogódzót, megfejtést a szemlélőnek.

Szerette a gyors, vázlatszerű tusrajzokat, ihletett pillanataiban villámgyorsan képes volt létrehozni valami maradandót. Élete utolsó évtizedében lelkesen kísérletezett a két kézzel való festéssel, rajzolással is. Azt vallotta, hogy ha lehet két kézzel zongorázni és bokszolni, akkor festeni és rajzolni is lehet. Ezek a képei is láthatóak a Löffler Múzeumban, ahogy grafikái és festményei is. Legutóbb tíz évvel ezelőtt volt lehetősége a kassai közönségnek Eckerdt-képeket nézegetni ezekben a terekben. A mostani tárlat anyagát Peter Markovič művészettörténész állította össze, és december 4-ig tekinthető meg.