Dunai fürdők a régi Pozsonyban

A 20. század második feléig a folyó kiváló lehetőségeket kínált a fővárosban úszni és strandolni vágyóknak. A tiszta folyóban akkor még szabad volt fürödni az arra kijelölt helyeken. A kezdetekA pozsonyi dunai fürdőzés kezdeteiről Ortvay Tivadar Pozsony város utcái és terei című, 1905-ben megjelent várostörténeti munkájában olvashatunk a legrészletesebben: „…a fürdőkhöz számítandók a nyári évadban a dunai fürdők. A polgári dunai uszodát és fürdőt 40 helybeli polgár alapította 1847-ben 5 pengő forintnyi részvényekkel. Eredetileg csak az alapítók használatára épült. Az izraeliták ki voltak a használatból zárva. Csak 8 év múlva vált a Duna-fürdő használata általánossá. 1848-ban a cs. és kir. kincstár is engedélyt kapott a városi tanácstól egy katonai uszoda felállítására azon kikötéssel, hogy abban évenként 5 árva fiú nyerjen ingyenes úszásoktatást.”  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281913","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"Fürdőzők Dévénynél, 1925 körül","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Ortvay beszámolója szerint a fent említett részvénytársaság később egy szűkebb részvénytársasággá alakult át, amely az uszodát kissé megnagyobbította, s ahhoz egy kezdetleges úszótükröt építtetett. 1866-ban a poroszok közeledésének hírére 300 kirendelt katona 3 óra alatt partra hányta az uszodák felső szerkezetét, a hajókat, valamint a szomszédos malomhajókat is megfúrva víz alá süllyesztették.  1873-tól 1877-ig a polgári uszoda ifj. Haeszler Frigyes és Willimszky Gyula kezében volt. 1877–1902 között a fürdőt és az uszodát lényegesen bővítették, és abban 3 úszómestert alkalmaztak úszásoktatás céljából. 1904-ben Laubner főmérnök tervei szerint új, jobbára vasszerkezetű uszodát építtettek. A fürdő az első évben 10 ezer korona tiszta hasznot hajtott a városnak. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281914","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"338","title":"Az első pozsonyi hajófürdő 1903-ban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A ligetfalui oldalon található, vasból készült, rácsos, medenceszerű, pontonra épített kabinokkal ellátott dunai uszodákat később a város felőli partszakaszhoz vontatták át. A korabeli fényképek és képeslapok arról tanúskodnak, hogy a dévényi vár tövében élénk fürdőzés és strandolás folyt. A szegényebb ligetfalui ifjúság a jóval melegebb Pötcseni-ágban való ingyenes fürdőzést részesítette előnyben. A 30-as években a Váralja lakosai a mai River Park területén található folyami népfürdőt látogatták rendszeresen. Ennek a parton található nyárfák (szlovákul topoľ) alapján Poplpam volt a közkeletű neve. Itt a 20. század ötvenes éveiben a PKO (Művelődési és Pihenőpark) átadása után egy lehorgonyzott, medencével, öltözővel és büfével is felszerelt hajófürdő működött. Népszerűek voltak a károlyfalui Duna-ágnál található szabadfürdők is. A boldog békeidőkA 19. század utolsó harmadától sok örömet szerezett Pozsony lakosságának a Propeller Vállalat tulajdonosai, a Hörnes család által üzemeltetett hajófürdő (Spuckkastle). A vaspontonokra épített, téglalap alapú faszerkezetet a mostani Danube Szállodával szemben horgonyozták le. Középen egy medence volt, amelynek a vizét a Duna táplálta. Egyes szemtanúk szerint a medence feneke drótból, mások szerint faanyagból készült.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281915","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"353","title":"A fürdőben elkülönített rész volt a nők és a férfiak számára","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A fürdőben külön rész szolgált a nőknek és a férfiaknak. A medence körül kabinok helyezkedtek el. A Duna felőli oldalon a napozásra alkalmas teraszon az úszómesterek sört és egyéb üdítőket kínáltak a vendégeknek. A medencék vize nagyon hideg volt, így a belépőjegyek is csak két órára szóltak.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281916","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"367","title":"Élet a hajófürdőben, 1910 körül","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A látogatók a nyári hőségben sokszor csak ebédszünetben jöttek egy kicsit felfrissülni. A tehetősebb pozsonyi polgárok fürdőjének számító Spuckkastkléről sokféle kétes történet keringett a pozsonyi kamaszok körében. Sokan közülük azt híresztelték, hogy bent a strandoló hölgyek meztelenül napoznak a körbekerített medencék szélén. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281917","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"371","title":"A hajófürdőben, 1910 körül","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281918","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"307","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A LidóA Duna jobb partján, az Öreg híd lábától körülbelül 500 méterre, az egykori népfürdő helyén 1924-ben alapították Pozsony első nyilvános dunai strandfürdőjét, a Lidót. A fürdőhöz a városból speciális kisgőzös szállította a vendégeket. A dunai strandon ötezer látogató számára öltözőkabinokat alakítottak ki. Külön éttermet, cukrászdát, trafikot, játszóházat, táncteret és borbélyszalont működtettek. Később, 1934-ben egy nagyobb medencét is építettek. A következő esztendőben azonban tűz ütött ki a strand területén, és a faépületek egy része a tűz martaléka lett. Miután a Duna jobb partját 1938-ban Németországnak adták át, Pozsony elvesztette szép, rozáriummal és sportpályákkal is rendelkező, népszerű fürdőjét. Sajnos, az Apollo kőolaj-finomító 1944-es bombázása a Lidót sem kímélte. A háború után újra működni kezdett, ám a későbbi visszaemlékezések szerint a rengeteg szúnyog, a jéghideg víz és a vízszivárgás miatt a medence üzemeltetését az 1960-as években leállították.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281919","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"307","title":"Engerau an der Donau (Ligetfalu, Petržalka). A II. világháború alatt a Lidó fürdő Németországhoz került.","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A pozsonyiak azonban továbbra is nagy számban látogatták a dunai fürdőt, szívesen mártóztak meg az ekkor még viszonylag tiszta vizű folyóban. A fürdőzők gyakran a hídtól a téli kikötő vonaláig sodortatták magukat az árral. A Lido a maga külön strandéletével (zuhanyfülkék, asztalitenisz, röplabdapálya és gyorsbüfék) egészen a 90-es évek elejéig szolgálta a nagyközönséget. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281920","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"288","title":"Telt ház a Lidón 1956-ban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] A Duna tetszetősen kialakított bal partjával szembeni terület ma gyakorlatilag senki földje. Az egykori medencéknek nyomuk sincs már. Csupán a bejárati kapuból maradt fenn egy betondarabka a töltésen húzódó kerékpárút melletti gazban. A területen új városrész (Lido) felépítését tervezik, számolnak a Duna nyújtotta szabadidős lehetőségekkel.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"281921","attributes":{"alt":"","author":"Fotók: www.pozsonyikifli.sk","class":"media-image","height":"315","title":"Dunai fürdőzés a szocialista Pozsonyban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Ifj. Papp Sándor, Pozsonyi Kifli Polgári Társulás Pozsonyi Kifli A polgári társulást 2010-ben alapította Bolemant Éva és ifj. Papp Sándor, s a többnemzetiségű Pozsony történelmi és kulturális értékeinek ápolását és népszerűsítését tűzte ki céljául. Az azonos nevű, háromnyelvű, magyar–szlovák–német internetes portál a város életével és történelmével kapcsolatos cikkeket közöl, de örökségvédelmi feladatokat is vállal: például régi pozsonyi fotók digitalizálását, adatbázisok építését. Emellett rendkívül népszerűek a Pozsonyi Kifli által szervezett előadások és városnéző séták, amelyek mindig más-más témára fókuszálva mutatják be a fővárost. A polgári társulás könyvkiadói tevékenységet is folytat, a Pozsonyi mesék sorozatban több, a fővároshoz kötődő személyiség történetét tolmácsolta gyerekeknek. A Új Szó olvasói is rendszeresen találkozhatnak a Pozsonyi Kiflivel a szombati Szalon mellékletben.