Duna mente és/vagy Dunamente

Rovatunkban már írtunk arról, hogy egyes földrajzi egységeknek (pl. hegységek, síkságok) több neve is „forgalomban van” nálunk, s az egyértelműség végett szükség volna valamiféle szabályozásra: meg kellene határozni az egyes változatok használati körét, elsősorban is ki kellene jelölni a hivatalos változatot.

A megoldandó megnevezések körébe tartozik a címben jelzett probléma is, amelynek lényege az alábbiakban foglalható össze: A ’(folyó) partvidéke’ jelentésű mente az előtte álló főnévvel (folyónévvel) birtokos szerkezet alkot, ezért a helyesírási szabályzat értelmében különírandó: Duna mente, Ipoly mente, Tisza mente. Egyúttal azonban számos példánk van a Dunamente, dunamenti írásmódra is, ily módon rendszerint valamilyen területet neveznek meg, a Dunamente tájegységnévként funkcionál. A tájegységek nevét pedig rendszerint egybeírjuk (személyjeles, névutószerű utótaggal is): Hegyalja, Bükkalja stb. Az akadémiai szabályzat a szótári részben, a legújabb helyesírási szabályzat, az Osiris Kiadónál megjelent Helyesírás című kiadvány pedig a tanácsadó részben sorolja fel az egybeírandó tájneveket. Ezek között a Dunamente nem szerepel, ennélfogva különírandó. A felsorolás végén viszont olvasható a Volgamente, tehát a szótárhasználó úgy gondolhatja, hogy a Volgamente analógiájára kell írni a Dunamente szót is.

De valójában van-e és – ha van – hol található a Dunamente (ritkábban Duna mente formában írt) tájegység? A különböző, elsősorban is az interneten hozzáférhető szövegek tanúsága szerint a Duna folyam mellett több vidéket is említenek ezen a néven. Nézzük először is a magyarországi eredetű szövegeket! A Dunamente megnevezés előfordul a Komárom melletti Ács község környékének, Budapesttől lejjebb a Csepeltől Dömsödig tartó résznek, lejjebb a Kunszentmiklós környéki falvaknak, még délebbre pedig Kalocsa és vidékének a megnevezéseként. Ezt támasztják alá az alábbi példák is: Dunamenti Önkormányzatok Kistérségi Területfejlesztési Társasága (Ercsi, Kulcs, Rácalmás, Dunaújváros, Nagykarácsony stb. települések tartoznak ide); Dunamente és Vidéke (a 90-es évek elején Rácalmás és Kulcs községek független polgári lapjaként jelent meg); Budapest Kis-Dunamente (hirdetési újság); Dunamenti Krónika (Kalocsán megjelenő lap neve) stb. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több helyütt határon túli területek megnevezéseként is szerepel a Dunamente: Romániában a Vaskapu alatti al-dunai rész, Szerbiában (a Vajdaságban) a Bácska Duna melletti részének neveként; a Horvát–Magyar Kisebbségi Vegyes Bizottság dokumentumaiban pedig a horvát Dunamente magyar falvainak nyújtandó segítségről olvashatunk. Nálunk a Duna mente, Dunamente használatát nyilván alapvetően befolyásolja az, milyen területre vonatkoztatják a szlovák források a Podunajsko (podunajský) szót, illetve csak szlovákiai területet értünk-e alatta, vagy a Duna mindkét oldali partvidékét bevonjuk. Ennek megfelelően változnak a rendszerint egybeírt Dunamente mint tájegység határai: a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járás nyilván beletartozik, de a Galántai már nem mindig; olykor a teljes Győr-Sopron és Komárom-Esztergom megyét, máskor meg csak közvetlenül Győr és Komárom környékét sorolják ide.

Mivel az Európai Unió egyik alapelve a regionalitás, s bizonyos támogatások az ún. természetes régióknak és kistérségeknek nyújthatók (nem államigazgatási egységeknek), az említett tájegységek egy része nyilván valamiféle hivatalos szerveződéssé is válik, ennek már most megvannak a jelei. Ezért volna szükség arra, hogy az érintett szakterületek magyarországi képviselőivel együtt próbáljuk szabályozni és egységesíteni egyrészt a megnevezéseket, másrészt pedig az írásmódot.