Drakula gróf ismét köztünk él

A történelem ismétli önmagát. Ez igaz is, meg nem is. Ezért is csodálkoznak sokan, miért nem tanulunk a régmúlt idők eseményeiből, és hogyan lehetséges az, hogy még a 21. században sem élhetünk háború nélkül. Természetesen vannak események, amelyekből lehet, sőt kötelező tanulni, nem akarok morbid lenni, de azt ma már senki sem gondolja, hogy hatalmas, erős embereket le lehet győzni parittyával (lásd Dávid és Góliát csatáját, melynek nyerteséről rengeteg fiút neveztek el, viszont senkinek sem jut eszébe Góliátnak kereszteltetni a fiát, miként Ábelnek igen, Káinnak viszont nem).

A történet, ha filmen vagy színházban pereg előttünk, hasonló lehet. Így esett, hogy a Drakula színpadra állítása alaposan megmerítkezik az 1931-es változatban, tisztelegve ezen alkotás előtt. Akkor Lugosi Béla jól is járt, meg nem is, a nevét megismerte a (film)világ, viszont be is skatulyázták azon nyomban. Vámpírszerepeken kívül mást nem osztottak rá, ami azért veszélyes lehetett – a horrorisztikus filmekre már akkor úgy tekintettek, mintha a valóság, mondjuk egy rendőrségi hír inspirálta volna a szerzőt (lásd még a Grimm-meséket).

A történet egyszerű, s valószínűleg annyi köze van a valósághoz, mint mondjuk a tengelykezű félembernek a Locomotív GT slágerében. Ez a Drakula nevű ember – vagy szörny, torokátharapó, vérszívó rémség – Erdélyből Angliába költözik. Finom ember, az úri társaság azonnal befogadja. Közeli kapcsolatba kerül Seward doktorral, s még közelebbibe annak Mina nevű lányával és a lánya barátnőjével, Lucyval. Drakula egyetlen, de annál nagyobb, életet és halált, sőt az ő életét és halálát meghatározó fogyatékossága, mi több, hitvallása, hogy a vér maga az élet, tehát vér nélkül képtelen(ség) élni. Ő persze nem arra gondol, hogy ha nem csordogál ereinkben vér, nem is vagyunk elevenek, egyetlen, önzetlennek nem nevezhető elve: neki igenis vérre van szüksége.

Nos, a folytatást nem nehéz kitalálni, nem is veszem a bátorságot, hogy azzal untassak bárkit is. Nem érkezik sem Columbo, sem Derrick, de még csak Kojak sem, hogy nyomozásba kezdjen, nem is lenne értelme a nyomozásnak, hiszen ki tudná azt megmondani, miért maradt a holtak nyakán éppen három piros pötty. Mi, nézők azonban tudjuk, láttuk, amint Drakula nekiveselkedett, belemerítette három fogát áldozata nyakába. A férfi megrázta magát, mintha mi sem történt volna, vagy éppen ő lenne Csipkerózsika, és most csókolta volna le a halált az orcájáról a herceg, és boldogan éltek. Itt ez bizony nem olyan, mint a mesében. Mert nem éltek boldogan, csak Drakula élt boldogan, az áldozata, hát az bizony átköltözött a túlvílágra – méghozzá vértelen ajakkal.

Az Aréna Színház idei utolsó bemutatója volt ez a remek előadás. Az alaphangot a fekete-fehér díszletek adták meg, a kosztümök sem pompáztak a szivárvány minden színében – egyetlen kivétel Drakula gróf vörös bársonyköntöse, amelyben a nyakfelmetsző úgy suhant végig a színpadon, mintha nem a világot jelentő deszkákon lépkedett volna, hanem bárányfelhőkön. A színészeket is úgy válogatták össze, mintha mindegyikre rászabták volna a szerepét – persze, könnyű annak a színháznak, amelynek nincs állandó társulata, a legmegfelelőbbek közt válogathat.

Bram Stoker darabja ugyan nem vérfagyasztó, de kellemes, szórakoztató. Lucia Ditte fordítása kitűnő, Gejza Dezorz rendező alaposan megdolgoztatta a színészeket, de meg is lett az eredménye, mindegyik pazarul játszik. Pavol Andraško díszletei a régi, vérfagyasztó film hangulatát idézik, amint a Lucia Šedivá által megálmodott kosztümök és Vladimír Wittgruber maszkjai is. HenrichLeško zenéje telitalálat, pontosan a cselekményhez van igazítva. Saša Sarvašová lehetett volna keményebb kezű dramaturg, a kétórás, egyfelvonásos előadás helyenként túl volt nyújtva, egy kis feszesség nem ártott volna, hogy végig éberen tartsa a közönség figyelmét.

És kiknek is tapsoltunk: Drakula gróf – Sáva Popovič, Renfield – Robert Roth, Mina Seward – Brono-slava Kováčiková, Van Helsing – Ján Jackuliak, Jonathan Harker – Michal Režný, Dr. Seward – Ján Greššo, továbbá Sára Polyáková, Gregor Hološka, Alžbeta Králiová, Andrej Kováč és Alexander Maďar.

Az előadás legközelebb június 13-án látható a P. O. Hviezdoslav Színházban, mivel az Aréna Színház ligetfalui épülete jelenleg felújítás alatt áll.