Czingel László halálára

Folytatta ezt megszállott amatőrként, később két évtizeden át hivatásként.1970-től lett a Csemadok hivatásos dolgozója, néptánc-szakelőadója. 1973-tól a Szlovákiai Népművelési Intézet szakelőadója, 1980–83-ban a nemzetiségi osztály vezetője, az osztály megszüntetése után nyugdíjazásáig az intézetben országos gyermektánc-szakelőadó. Életét mindenekelőtt a néptáncnak szentelte. Mindig vezetett tánccsoportot, együttest: 1962-től öt évig a pozsonypüspöki Kis Duna Táncegyüttest, amelyet aztán átvitt Félbe, ahol még tíz évet élt meg. Félben a táncosai közül választott feleséget – Nyáry Magdolnát. 1977-től Somorján a Csalló Népművészeti Együttes vezetője volt, társával, Valacsay Istvánnal országos színvonalra emelte a csoportot. 17 év alatt öt egész estés műsort készítettek (Kapcsolatok, Az élet dala, Az emberélet fordulói, A Kárpát-medence népeinek táncai, Hétszínű vadrózsa). Több koreográfiája országos fórumokon nyert díjat. Később Jókán a Csemadok Malmos Hagyományőrző Táncegyüttesének a koreográfusa lett. Csaknem félszáz koreográfiát alkotott, melyeket néprajzi gyűjtések előztek meg. Forgatókönyvírója és társrendezője volt két, a Szlovák Televízió részére készült néprajzi filmnek. A néptánccal és a táncmozgalommal kapcsolatos cikkei 1971- től a Hétben, az Új Szóban, a Népművelésben, a Nőben, a Szabad Újságban és a Rytmusban jelentek meg. Munkásságát a Csemadok emlékérmével, a Népművelési Intézet ezüstplakettjével, a kulturális minisztérium emlékplakettjével, a kormány ezüstplakettjével és számos elismerő oklevéllel értékelték. Neve bekerült az Örökhagyók könyvbe, ahol így fogalmazta meg krédóját: „Bő negyven éve koreográfus vagyok, szeretem a táncot. A néptánc a mai napig megmarad a maga igazmondásával, varázsával, mert a tánc elsősorban az érzelmek művészete.” Kedves Laci barátunk, értékteremtő munkádat becsületben elvégezted, emléked megőrizzük, nyugodj békében!Czingel Lászlótól 2014. február 20-án 15 órakor vesznek végső búcsút a pozsonypüspöki temetőben.Takács András