Csonka Andreas köszöni, jól van!

Nem egyedül érkezett, meghívta néhány megasztáros zenésztársát, Bolyky Balázst, Radics Kikit és a Street együttest, akik Andreasszal együtt kiváló hangulatot varázsoltak a Viking Pub falai közé. A műsort követően beszélgettünk a Megasztárnak köszönhetően ma már országos ismertségre szert tett énekessel.

Kiesésed után láthatóan nagyon el voltál keseredve. Néhány nap elteltével hogy érzed magad?

Köszönöm, most már jól és egyre jobban. Bevallom, amikor ott álltam a zsűri előtt a Fivérekkel, nem számítottam rá, hogy nekem kell távoznom. Már csak azért sem, mert korábban a zsűri minden tagjától szinte csak dicsértet kaptam: Friderikusz Sándor az én produkcióm után hirdette meg kampányát, hogy a két kereskedelmi csatorna ne egy időben adja a tehetségkutató műsorát, Eszenyi Enikő őstehetségnek, az egyik favoritnak nevezett, de a másik két zsűritag is támogatott. Ezért nem is értettem, mi történt. Azóta azonban folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok az emberektől, rengetegen megállítanak az utcán azzal, hogy nekem még ott lenne a helyem a műsorban. Ez a szeretet, biztatás nagyon jól esik. Többen megkérdezték az elmúlt napokban, miként tudnának segíteni például a lemezkészítésben, sorra kapom a koncertmeghívásokat, decemberig teli a naptáram. Lassan oda jutok, hogy én vigasztalom az embereket, hogy ne bánkódjanak miattam.

Korábban két évig a Fekete Vonat zenekar tagja voltál, saját számokat írtál, klippet forgattál, amelyben a szegregáció elleni küzdelemre hívtad fel a figyelmet. Vagyis letettél már valamit az asztalra. Ilyen zenei „előélettel” miért jelentkeztél a Megasztárba?

Úgy érzem, napjainkban a tehetségkutató versenyek által tudja magát leginkább megmutatni az ember, így jut el a legszélesebb rétegekhez az, amit csinál. Megírhatom én a világ legjobb számát, ha azt nem tudom eljuttatni a közönséghez, ha nem játssza a rádió, nem vagyok benne a tévében, akkor az egész nem sokat ér. Emellett nemcsak a népszerűséget illetően, hanem zeneileg is rengeteget adott a Megasztár. Korábban azt gondoltam, aki ösztönösen érzi a zenét, annak nincs szüksége énektanárra. Óriási tévedés. Már az első órán rá kellett jönnöm, hogy semmit nem tudok az éneklésről, arról, hogyan és hová kell levegőt venni éneklés közben, mi az, hogy kitartom a hangot stb. Remek énektanár, Csík Sándor foglalkozott velünk, és a jövőben is szeretnék még órákat venni tőle.

A teljes cikk nyomtatott kiadásunkban olvasható.