Cseh és szlovák filmek nagyszabású varsói fesztiválja

A cseh és a szlovák filmek eddigi egyik legnagyobb szemléjét tartják Varsóban. A hatvanas évek cseh és szlovák mozgóképeiből hetvenöt alkotást mutatnak be: negyvennyolc nagyjátékfilmet és huszonhét kisfilmet. A szlovák alkotások közül húsz nagyjátékfilmet és nyolc kisfilmet láthat a varsói közönség.

Bemutatják egyebek közt Dušan Hanák 322 című 68-as alkotását, valamint az egy évvel később forgatott Egy régi világ képeit. Juraj Jakubiskótól a Madárkák, árvák és bolondok (1969), Elo Havettától az Ünnep a botanikus kertben (1969), valamint a Mezei liliomok (1972) című filmeket válogatták be a varsói szemle programjába. A szemle műsorába besorolt szlovák dokumentumfilmek olyan alkotók műhelyéből kerültek ki, mint Dušan Hanák, Elo Havetta, Dušan Trančík, Martin Slivka. Bemutatják továbbá az 1968-as eseményekről készült Fekete napok című dokumentumfilmet.

Edward Tobiszewski, az 1965-ben alakult Kwant filmklub elnöke elmondta, húsz éve merült fel először annak az ötlete, hogy a cseh és a szlovák filmek szemléjét megrendezzék Varsóban, ám különböző gondok, elsősorban politikai okok miatt mind ez ideig nem lehetett a mustrát megvalósítani. Most viszont lengyel részről Aleksander Kwasniewski államfő, cseh részről Václav Havel volt államfő, szlovák részről pedig Magda Vášáryová, Szlovákia lengyelországi nagykövete védnökségével rendezték meg a fesztivált. A lengyel államelnök a szemlével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a múltban a földrajzi közelség sem tudta elősegíteni azt, hogy a lengyel közönség megismerje a cseh és szlovák filmkultúrát: „a negyven évvel ezelőtti filmtermés az ifjabb nemzedékekhez ez ideig egyszerűen nem jutott el” – mondta. Václav Havel a következő szavakkal üdvözölte a fesztivált: „Örülök az érdeklődésnek, amely a hatvanas évek cseh filmművészetét, elsősorban a cseh új hullámot a mai napig kíséri. Alkotói nemzedéki társaim, az enyémhez hasonló élettapasztalattal. Már csak ezért is közel álltak hozzám mindig is. De nem csak ezért. Csodálattal figyeltem a munkásságukat. Falakat döntögettek, megkerülték az ideológiát, és nem frázisokat pufogtattak. Korábban vagy később ugyanez megfigyelhető a magyar és a lengyel filmművészetben is. A hatvanas évek cseh filmjeire úgy emlékszem viszsza, mint a szellem szabadságának felvirágzására.” A fesztivál ideje alatt a közönség alkotókkal is találkozhatott. (tébé)