Csak az a szex

Jason Biggs és Woody AllenCsak az a szex... – hangzik magyarul a vágyódó vagy éppen panaszos filmcím, de amint azonosítottuk, hogy Woody Allen 2003-as filmes terméséről van szó, gyorsan képbe kerülünk... itt inkább panaszról és némi iróniáról lesz szó. Az eredeti angol cím (Anything Else) azért tágabb kategóriát takar. Hőseinknek ugyanis nem csak a szex miatt vannak problémáik: a gond az élet, ami olykor furcsán, groteszken működik.

Woody Allen már megint csak ül a parkban és mesél. Helyesebben: itt és most oktató-nevelő munkát folytat, hiszen jelen szerepe szerint tanár lenne az istenadta, továbbá önjelölt megváltó (a többi – lásd neurózis, komplexusok, üldözési mánia, agresszív kisember – a klasszikus figurák sorát folytatja). A megváltás tárgya Jerry Falk (Jason Biggs), a fiatal, tehetséges író, akinek néhány kisebb gondja akad az életében. Konkrétan azok az emberek, akik élet-, lakó- és egyéb társként az élete részei, akik átvágják, becsapják, kizsigerelik, s akiktől így sincs ereje megválni. Társ- és kapcsolatfüggés – szólhatna a diagnózis. Itt van rögtön a barátnő, Amanda (Christina Ricci), a kis kikapós színésznő, akinek úgy működnek a nemi hormonjai, hogy a Pentagon vegyi fegyverként alkalmazhatná... csak éppen Jerryvel nem klappol a dolog... Feltűnik a színen – és a közös lakásban – Amanda anyja (Stockard Channing), természetesen bőröndöstül, egy nagy szerelmi csalódás után, s egy másik felé tartva. Ehhez jön még Harvey (Danny de Vito), az abszolút alkalmatlan ügynök, aki élete nagy befektetéseként zsarolja Jerryt. Az új „függés” pedig Dobel (azaz maga Woody Allen) – a szabadulás, mozdulás, leválás, s nem utolsósorban az önvédelem prófétája.

Azt már megszoktuk, hogy Woody Allen időről időre dob egy nagyot, csinál valami meglepőt, a köztes időt pedig ujjgyakorlatokkal tölti ki. A Csak az a szex a terjedelmes életmű kicsit fáradtabb vonulatába tartozik, de azért nem reménytelen. Még mindig rácsodálkozunk, hogy ebbe a – szokásos – New York-i, idegbeteg, jazzel átitatott miliőbe milyen otthonosan beilleszkednek az első pillantásra meglepő választásnak tűnő színészek, az Amerikai pités (és gagyi komédiás) Biggs, az Addams Familys (és horroros) Christina Ricci, vagy épp Az elnök embereiből ismert Stockard Channing. Sokadszor is élvezhetők a szarkasztikus pszichoanalízis-kommentárok, az a mód, ahogy a rendező az élet banális, apró megpróbáltatásait a görög sorstragédiák méltóságával, ugyanakkor pontos, elevenbe vágó humorral tálalja. És a végén még az idézgetett taxisofőr is feltűnik, aki kivágja az adu ászt: Az élet bonyolult? Csak mint minden más...