Cipő

A cipő tartósságát gondozással növelhetjük. Minden cipőt csak tökéletesen hozzáillő és egészen finom pasztával tisztítsunk. Lakkcipőt fehér pasztával, csak az esetleges repedéseit kenhetjük be fekete krémmel. Alkoholtartalmú krémet ne használjunk, az szárítja és töri a bőrt. Csak ha újra át akarjuk festeni, akkor lehet a festék alkoholos, de ez a festés hamar repedezik, és legalább hetente egyszer ismételni kell. A cipőket ne tartsuk összedobálva, legjobb, ha mindenikre védőtokot húzunk, ami készüljön puha flanelből vagy régi harisnyából. Nedves cipő gyorsan szárad, ha forró ronggyal tömjük ki. A nedves cipőt óvatosan húzzuk le, hogy az orra ne veszítse el formáját. Ha az orra betört, addig nyújtsuk és húzzuk a cipőt, míg eredeti alakját visszakapja, azután fagyapottal vagy újságpapírral kitömjük, vagy pedig zabszemekkel töltjük meg. Legjobb azonban azonnal sámfára húzni. Száradásnál mindenesetre álljon szabadon a cipő talpa, mert az szívta magába a legtöbb nedvességet. Nedves cipőt nem szabad a meleg tűzhelyre tenni, mert kiszárad, és elveszti puhaságát. Ajánlatos a cipőt száradás előtt lanolinnal bekenni. A nedves cipőt nagyon nehéz fényesre kefélni, meggyorsítjuk a dolgot, ha a cipőkenőcshöz néhány csepp tejet teszünk.

Sohasem szabad a cipőn rajtahagyni a sarat. Mihelyt lehúztuk, vagy nem sokkal azután, mossuk le nedves ruhával, a talp és a felső bőr közötti hézagot egy vékony fácskával (világért sem késsel) lekaparjuk. A turistacipőt mindjárt jól be kell zsírozni. A sétacipőt előbb lemossuk, megszárítjuk, még egyszer áttöröljük, és száradás után cipőkrémmel fényesre dörzsöljük.

A cipőbe pontosan beleillő sámfa beszerzése olyan költség, amely feltétlenül megtérül azáltal, hogy a cipőt tartósabbá tesszük vele. Ne használjunk olyan sámfát, amelynek hegye elkopott, mert rongálja a cipő bélését. Kíméletesen bánjunk a cipőbéléssel is, mert az elszakított cipőbélés összegyűrődik. A finom harisnya is azért szakad olyan megfoghatatlanul rövid idő alatt, mert a cipő belső részében valami hiba van.

Rongyos cipőbélés javítására legalkalmasabb a régi vagy elhasznált kesztyűbőr, mert puha, hajlékony és tartós. Az elszakított cipőbélés feldörzsöli a lábat, különösen a saroknál. Ajánlatos tehát minél hamarabb kijavítani. A kesztyű alsó részéből vágjuk ki a szükséges foltot, melyet kifordítás nélkül apró, sűrű öltésekkel erősítünk a cipőbe. Ha nem tudunk a béléshez elég jól hozzáférni, szindetikonnal is beleragaszthatjuk a foltot. A középtalpat is jól kijavíthatjuk kesztyűbőrrel. Itt is beragasztással segítünk magunkon. Legalkalmasabb felhasználási módja az elhasznált fehér glaszékesztyűnek, melynek alsó szára még rendszerint ép, mikor ujjai már tönkrementek.

Félcipőnél gyakran megtörténik, hogy a cipő széle kitágul, és nem fekszik a lábra, ami nemcsak csúnya, de árt a harisnyának is, mert a cipő csúszik és elkoptatja a harisnyát. A bajon könnyű segíteni. Vágjunk a cipő színéhez pontosan hozzáillő, rézsútos, 2–3 cm széles bársonysávot, hajtsuk be kétszeresen, és varrjuk be láthatatlan, apró öltésekkel a cipő felső részéhez. Használhatatlan ingmellből és kézelőből kitűnő talpbetétet készíthetünk. A belső tiszta talp megkíméli a modern világos harisnyát.

Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936