Caramel: Nyugalomterápia

Caramel először arra vetemedett, amit befutott sztárok sem igazán mernek véghezvinni: kikosarazott egy multinacionális lemezcéget, a második Megasztár mögött álló Universal Musicot, amely elsőbbséget (és nem kizárólagosságot!) élvezett a szerződtetésére. Nagy bátorság kellett hozzá. Ráadásul indoklásként olyanokat mondott, amiket nem szokás kiteregetni: hogy elfogadhatatlan feltételeket és meghatározott stúdióidőt szabtak neki, s ennek tükrében már nem érdekelte őt az a zsáknyi pénz, amit cserébe felajánlottak. Pedig barátai bizonyára felvilágosították, hogy vannak, akikkel nem szabad ujjat húzni, mert a bosszújuk elől nem menekülhet az ember, de mindvégig, már-már önfejűen ragaszkodott a saját elképzeléseihez. A Universal válaszul – a tiltakozása ellenére – megjelentette a versenyben elhangzott dalainak válogatását, természetesen nagy sikerrel, és a háttérben még mostanra sem csillapodtak le teljesen a kedélyek.

A multicég helyett Caramel a Tom-Tom Records nevű kiadót választotta, ahol kompromisszumok nélkül dolgozhatott. A verseny megnyerése után megtehette volna, hogy kényelmesen hátradől, abban a biztos tudatban, hogy sikere garantált, nevével egy ideig bármi eladható, ráadásul a bérelt zeneszerzők az ágyába hozták volna a jobbnál jobb dalokat. De nem ezt a siker felé vezető utat választotta, hanem a sokkal rögösebbet és fárasztóbbat. Visszautasított minden egyes dalszerzőt, aki felajánlotta a segítségét – biztos sokan jöttek, látva a mögötte megbúvó pénzkötegeket. Szerencsére nem élt vissza azzal a ténnyel, hogy első stúdiólemeze a népszerűségének köszönhetően sikerre van ítélve, nem szállt el önmagától. Az elmondottakból kifolyólag tehát a szakma izgatottan várta, mit hoz össze, szinte teljesen egyedül. A dolog kétesélyes volt, hiszen hiába kiáltották ki napjaink legnagyobb tehetségének, ennek ellenére a lemezkészítésben egy zöldfülű kezdő.

Nyilatkozatai tovább csigázták az érdeklődést. „Minden megváltozott körülöttem, mégis maradtam ugyanaz az ember, aki voltam. Ugyanazzal az egyszerű életszemlélettel. Szeretném megmutatni, hogy felesleges sallangok nélkül is lehet olyan lemezt készíteni, amely nem erőszakolja meg a hallgató fülét és lelkét” – mondta a stúdiómunka kellős közepén. Ekkor már nyilvánvaló volt: ebből csak jó sülhet ki.

ĺgy is lett. A Nyugalomterápia ízig-vérig szerzői lemez – a zene és a szöveg mellett a hangszerelés is nagyrészt az ő érdeme, sőt, még a borító megtervezése és a videoklip is. A sztárvendégparádé elmaradt, csak itt-ott tűnik fel egy-két közreműködő, például Ferenczi György, aki a Majdnem műszerész című bluesos dalban szájharmonikázik. Az önéletrajzi ihletésű felvétel hű keresztmetszetet ad a lemezről, érdemes odafigyelni a szövegére: „...így lett belőlem majdnem műszerész, helyette lettem, nem mondom, hogy zenész, ez ahhoz kevés...” – énekli. A táncba invitáló ritmusok ellenére nem tombolós bulilemezzel állunk szemben, ezért leginkább nyugodt körülmények között érdemes hallgatni. Ahogy Caramel többször elmondta, nem szereti a túlbonyolított dolgokat, és az album készítésénél is az egyszerűségre törekedett. A minimalizmus mégis sokszínűséget szült. A zenei rész egyik erőssége, hogy bár az énekes nem hagyja figyelmen kívül a nemzetközi divatirányzatokat, mégis úgy tud friss lenni, hogy közben mindvégig megmarad a saját stílusa. Az r&b területén mozog a legotthonosabban, ez képezi a lemez gerincét, de mellette bőven felfedezhetünk egyéb stíluselemeket és stílusirányzatokat is: van rajta dzsessz, dögös UK garage, rap, soul, szerelmes ballada és musicalbe hajló hangszerelésű dal. A szövegeket illetően Caramel a legkülönbözőbb témákban is megragadóan őszinte tud lenni. Néhány szám súlyosabb mondanivalóval bír, és a társadalomkritika vizeire evez.

A korongon hallható az első slágere, a Szállok a dallal című is, méghozzá két – dzsesszes és élő – változatban, felkerült rá az Ugyanúgy soul újrahangszerelt verziója, valamint az örökzöld V’Moto Rock-sláger, a Jégszív átdolgozása, amelyet a szerző, Lerch István külön Caramel egyéniségéhez hangszerelt újra. Az énekes párja, Bartók Eszter is feltűnik több dalban.

Az album összességében akár zseniálisnak is nevezhető, ám attól tartok, sajnos nem ez kell a népnek. Ennek látszólag ellentmond a hatalmas siker – az eladási lista élén debütált, és két hét alatt bearanyozódott –, de ahogy jeleztem, az énekes nevével manapság bármi eladható. Hogy mekkora Caramel és az általa képviselt stílus valódi rajongótábora, az csak a második lemezénél fog igazán kiderülni. Az eladási adatok most nem adnak hű képet – bizonyára sokan csalódtak benne, miután megvették, a könnyedebb számok helyett igényes anyagot kaptak. Csalódással jellemezhető az első kislemezdal, a Várt váratlan rádiós pályafutása is. A megjelenéskor az összes rádió műsorára tűzte, sőt, nagy rotációban játszották, míg most, másfél hónappal a bemutató után már csak ritkán lehet elcsípni. Merthogy ez nem úgynevezett rádióbarát felvétel, ahogy a többi sem, a rongyosra játszott Szállok a dallal cíművel ellentétben. Persze én örülnék a legjobban, ha a közönség megcáfolna, s az ilyen igényes zene is táptalajra találna a magyar piacon.

Nyilvánvaló, a visszautasított szakemberek más stílust választottak volna Caramelnek.