Bosszú vagy megbocsátás

Ige: Hat dolgot gyűlöl az Úr,

sőt hét dolog utálatos előtte:

A nagyra vágyó szemek, a hazug nyelv,

az ártatlan vért ontó kezek

a gonosz terveket koholó szív,

a rosszra sietve futó lábak,

a hazugságot beszélő hamis tanú

és a testvérek közt viszályt szító ember.

(Példabeszédek könyve, 6: 16–19.)

Mennyire emberi tulajdonságok! És szinte mindegyikre jellemző, hogy öngerjesztő folyamatot indít el, hólabdaként növekszik. A nagyra vágyó szemek eredményezik az emberi megalomániát, a testvérek közt viszályt szítók a háborút. Ezzel pedig egy bosszúfolyam indul el. Látjuk a történelem háborúiban. A győztesek mindig jogot formáltak maguknak az igazságra, ebből következően diktálták a „békefeltételeket”, jutalmazták csatlósaikat, bosszút álltak valós és vélt sérelmeikért a legyőzötteken. Ez a gonoszság, a Sátán számára szinte mindig egy következő ellenségeskedés magjának nagy vetése volt. A bosszúfolyam meg csak egyre dagadt. Milyen időszerű ezen elgondolkozni éppen az Aradon 1849-ben kivégzett honvédtábornokokra emlékezve! Pedig azt is tudjuk, hogy Haynau bosszúja ezzel nem ért véget, hanem további, száznál is több kivégzés következett, mígnem a nagy nemzetközi fölháborodás miatt október 30-án felfüggesztik a még hátralevő majd négyszáz halálos ítélet végrehajtását. Nehezen, vagy egyáltalán nem feledhető sebek ezek, melyek mérgezik a kapcsolatokat emberek és nemzetek között. Ma is így van ez kicsiben és nagyban is. Ha a vitában már minden érvem elfogyott, fölemelem a hangomat, és ha ez sem elég, már lendül is a kéz. A válaszcsapásban pedig mielőtt lendülne a kéz, ökölbe szorul, esetleg rakétát indít. Mi pedig fölsóhajtunk: Bárcsak adatnék kellő bölcsesség kicsiknek és nagyoknak, hogy az adott helyzetben ne a bosszú vezesse cselekedeteiket! A Biblia elején, a testvérgyilkos Kain leszármazottai között ötödik fokon találunk egy embert, név szerint Lámeket (I. Mózes, 4: 18. köv.). Ő volt az első, akinek két asszony kellett, és ő volt az, aki ezt mondta nekik: „Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” Íme, mivé torzul az isteni ítélet az ember kezében! Nem kímél sem életet, sem gyermeket. Az Ószövetségből jól ismert „szemet szemért, fogat fogért” elv csupán ennek a fékevesztett bosszúnak kívánt gátat szabni, egyúttal mindjárt lehetetlenné is téve azt. Mert ha neked egy fogad bánta a pört, válaszként semmi esetre sem üthettél akkorát, hogy a másiknak kettője csorbuljon. S mire mindezt végiggondoltad és mérlegelted, már le is csitult az első haragod. Eszembe jut édesanyám szava: „Fiam, veszekedés ellen legjobb egy korty víz. A szádba kell venni, és nem szabad lenyelni!” – s mire jól megrágtad, megmelengetted, talán higgadtabban mérlegelve tudsz válaszolni. Milyen hosszú az Isten előtt utálatos dolgok sora! Pedig még igazán bele sem kezdtünk. Hadd keressük inkább azt, ami kedves előtte! Hiszen mi már egy Új Szövetség népe vagyunk! Ennek az újnak közbenjárója, Jézus már másra tanít minket. A Hegyi Beszédben azt mondta: bár a régieknek megmondatott, hogy szemet szemért, fogat fogért; én mást mondok! Mikor apostolait imádkozni tanítja, már azt mondja: „Mi Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Tehát a kölcsönös bosszú helyett a kölcsönös megbocsátást teszi mércévé. S mikor tanítványai azt kérdik, hányszor kell megbocsátani, vajon még hétszer is? Jézus így válaszol: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Máté, 18: 22.). A lámeki bosszú hetvenhétszeres, de Jézus minket egészen másra tanít. Úgy gondolom, hogy az isteni ítéletnek lehet eszköze egy ember, egy ország, akár egy nagyhatalom is, de ha ezt fölvállalja, akkor azt nagy félelemmel és alázattal tegye! Tudva azt, hogy a lámeki bosszú láncreakciót indít el. És azt is, hogy ő maga is Isten ítélete alatt áll. A mi felelősségünk pedig e mostani feszült napokban az, hogy buzgón imádkozzunk kellő bölcsességért azok számára, akiké a döntéshozatal felelőssége; tudva azt, hogy azok a döntések ránk is hatnak. Vegyük szívünkre Pál apostol tanítását: „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: ‘Enyém a bosszúállás, én megfizetek’ – így szól az Úr. Sőt, ‘ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.’ Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat jóval” (Római levél, 12:18–21.).

(A szerző református lelkész)