Kultúra

Bohemian Rhapsody - Szépen tálalt hazugságok

„Is this the real life? Is this just fantasy?” – tehetnénk fel mi is a kérdést, amellyel a legendás Queen-dal, a Bohemian Rhapsody kezdődik. Az azonos című életrajzi filmmel ugyanis az a legnagyobb baj, hogy kevesebb benne a valóság, mint a forgatókönyvírói fantázia.
Juhász Katalin

2018. november 9. 14:45

Gwilym Lee és Rami Malek (Képarchívum)

Nehéz szülés volt ez, tulajdonképpen nyolc évig tartott. 2010-ben röppentek fel az első hírek arról, hogy Sasha Baron Cohen nagyon szeretné eljátszani Freddie Mercuryt, és több stúdióval tárgyal. Aztán képbe került producerként két Queen-tag, Brian May és Roger Taylor, akikkel Cohen nem tudott megegyezni a hangvételt illetően, ezért 2013-ban kiszállt a projektből. 
Most, hogy már láttuk a filmet, sejtjeni véljük, mi lehetett a vita tárgya: a zenészek ki akarták hagyni a történet rázósabb részeit. A további marakodásról és a megbízhatatlan rendező miatti forgatási kényszerszünetről sok helyen olvashattak (nálunk is), úgyhogy inkább essék szó a stáb másik fontos tagjáról. 

Miután az első változat forgatókönyvíróját kirúgták, az az Anthony McCarten kezdett el dolgozni a sztorin, aki nem egy életrajzinak szánt filmből csinált már hazug tündérmesét. Legkártékonyabb téteménye talán A mindenség elmélete című, Steven Hawking életéről szóló film, amelyben a főszereplőt Eddie Redmayne játszotta zseniálisan, meg is kapta érte az Oscart. 
Nos, Rami Malek is elképesztő hitelességgel alakítja Freddie Mercuryt, a néző néha el is felejti, hogy nem a rocksztárt látja a vásznon, és a banda többi tagját játszó színészek is a megszólalásig hasonlítanak a zenészekre. Az operatőr is kiváló, a díszletek, a jelmezek, a vágás úgyszintén. De ez a szkript sajnos menthetetlen. Olyan ordas klisék vannak benne, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen. Szakítás szakadó esőben, a koncertek helyszíneit jelző röpködő feliratok városnevekkel, ellenségesen villogó vakuk egy sajtótájékoztatón, szerelmes összebújás a frissen tervezett Queen-logó mellett, egymással farkasszemet néző vetélytársak, „beszélgetés” cuki macskákkal, konzervatív család az ebédlőasztal körül, fiacskája sikerének örülő anya a tévé előtt premier plánban, szóval minden, amit a hasonló tematikájú filmek hatásfokozása érdekében Hollywood kikísérletezett. A legtöbb dialógus olyan, mintha szappanoperát néznénk, vagy legalábbis egy alacsony korhatáros, családi filmet. 

A legbántóbb azonban Freddie Mercury karakterének kezelése. Sejthető, hogy a Queen frontembere érdekes, összetett egyéniség volt, extravagáns sztár és kétségekkel teli, vívódó ember, elképesztő kreativitással, biszexualitással, kokainos orgiákkal és könnyen sebezhető lélekkel, valamint figyelemre méltó humorérzékkel. Élete, halála, világsztárra válásának története akkor is érdekes lett volna, ha nem tömik tele a forgatókönyvet meg nem történt eseményekkel. Hadd ne soroljam, mi mindent ferdítettek el a hatás kedvéért, de három példa azért álljon itt. Freddie nem egy kis klubban ismerkedett meg az akkor Smile néven zenélő többiekkel, hanem sokáig a banda körül mozgott, és élettársával, Maryvel sem ott és akkor találkozott. Továbbá nem 1985-ben, a legendás Live Aid-koncert előtt mondta meg a többieknek, hogy AIDS-es, hiszen akkor még semmi nyoma nem volt a betegségének. 

A másik három zenészről egyébként szinte semmit nem tudunk meg, ők papírmasé-figurák maradnak. Csak egy példa: amikor Roger meglátogatja Freddie-t új házában, ahol minden macskának külön szobája van, a főhős marasztalja őt ebédre, mire Roger egy tőmondatban közli, hogy nem lehet, hiszen várja őt a felesége és a gyerekek. Nos, róluk addig nem esett szó, és később sem fog. 

A Queen zenéjének ünneplésére azonban kiválóan alkalmas ez a film, tulajdonképpen a zene viszi előre, az teszi szórakoztatóvá. Maguk az alkotók is érezhették ezt, mert a végén szinte egy az egyben reprodukálják a bombasztikus Live Aid-fellépést – egy további hazugsággal megfejelve, ami addigra már szinte nem is fáj: a zenekar nem akkor alakult újjá, mert nem igaz, hogy feloszlott Freddie szólólemeze miatt. 

A Wembley-ben, a csúcsponton be is rekesztik a történetet, pedig hol volt még a vége!? A két executive producer anno megmondta, mi a cél: a Queen örökségének megőrzése. Nos, ez sikerült, tényleg jó nézni Rami Maleket, ahogy életre kelti Freddie Mercuryt, és jó hallgatni az ütős dalokat. Életrajzi filmnek azonban nem tekinthető, mert finomkodó, óvatos, felszínes, megváltoztatja, illetve kiszínezi a valóságot, a korszakról pedig vajmi keveset tudhatunk meg belőle. A Bohemian Rhapsody fontos film is lehetett volna, de csak látványos film lett. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Lajčák: nem áll szándékomban migránsokat hozni Szlovákiába

Világszerte akadozik a Facebook

Danko bármilyen döntésre felkészült a leváltásával kapcsolatban

Frissítve

VIDEÓ: 150 rendőr razziázott a Dunaszerdahelyi járásban - szélsőségeseket kerestek

Forgalomkorlátozás lesz a vasúti felüljárón Léván

Hatásos csábítási trükkök munkáltatóknak

Legfrissebb galériák
Olvasta már?