Bizonyítvány sok meglepetéssel?

A jó tanuló a bizonyítvány kiosztása után boldogan tér haza. A rossz tanuló azonban félve, búsan kullog hazafelé bizonyítványával. Pedig a bizonyítvány ebben az esetben az iskola segélykérése és figyelmeztetése a család számára, mely tantárgyakban lenne szükség szorgalmas munkára való ösztökélésre, segítségre.
Nincs ok a szomorkodásra Tudnunk kell, hogy az osztályzat két tényezőtől függ: a képességtől és a szorgalomtól. A képesség és a szorgalom szerves egészet alkot, kiegészítik egymást. Aki tehetséges, az hamarább megtanulja feladatát, mint az, akinek gyengébbek a képességei. A képesség azonban fejleszthető szorgalommal. Aki nehezen fog fel bizonyos tantárgyakat, mint például matematika, biológia, nyelvtan stb., de időt szán rá, kitartással végül mégis egészen jól elsajátítja az anyagot. Természetesen ennek a fordítottja is igaz; aki nehezebben tanulja a nevezett tantárgyakat, és ezt éppen ezért elhanyagolja, lemarad! Ilyenkor érik aztán a szülőket a bizonyítványosztáskor a kellemetlen meglepetések. Ez azonban nem ok a családi „gyászra”. Nincs ok az aggodalomra akkor sem, ha gyermeke nehezebben tanul. Fontos, hogy a tanuló a hiányosságot fokozott szorgalmával pótolja. A mérleg egyik oldalán a szorgalom, a másikon a képesség szerepel. Ezt a kettőt kell az osztályzatnak egyensúlyba hoznia. Éppen ezért a tanár, a tanító joggal többet követel egy jó képességű tanulótól, míg a másik esetben ugyancsak joggal méltányolja a szorgalmat a gyengébb képességűeknél!
A bizonyítvány: figyelmeztetés Az esetlegesen rossz értesítő nem arra figyelmezteti a szülőket, hogyhagyermekükroszszabb osztályzatot hoz haza, akkor jöjjön a nemulass. A végső cél nem az, hogy ezután a gyermekünk jó bizonyítványt kapjon, hanem az, hogy jobban tanuljon, többet tanuljon, értelmi fejlettségéhez mérten sokoldalú ismereteket, szokásokat sajátítson el, és egy életre megalapozódjék a gyermeknek a munkához való jó viszonya. Ha az osztályzatnak nagyobb fontosságot tulajdonítanak a kelleténél, a diák „osztályfüggővé” válik, és ez a magatartásforma rögzül benne. Elvész a tudás, a kompetencia öröme. Hány tanulótól hallottam már, hogy feleléskor leblokkol, úgy érzi, mintha üres lenne a feje, noha rendesen felkészült. A tanulónak csak akkor jutnak eszébe a tanultak, ha márelmúltafeladathelyzet.
Ezzel kapcsolatban hadd idézzem Belkovics Judit pszichológus ide illő gondolatait: „Mennyire tudatosítjuk azt, hogy egy-egy osztályzat mögött mi minden rejtőzik? Mi az, ami érdemjegyben kifejezhető? Az osztályzatban jelen van a gyermek egyéni képessége, szorgalma, kitartása, rendszeressége, kapcsolata a környezetével, melyben ott vagyunk mi felnőttek is, szülők, pedagógusok egyaránt. A jó jegy további tanulásra, belső motiválásra ösztönzi a gyereket.” A jó bizonyítvány éppen ezt hivatott elsősorban tükrözni! Azért szükséges, hogy ott, ahol iskolába járó gyerek van, a bizonyítványosztás nagy családi eseménnyé váljék. Ebből következik, hogy az iskola és a család szoros kapcsolata az eredményes oktatónevelő munka egyik fontos feltétele.
Minden tanulónak eredményes félévet és megnyugtató, jó bizonyítványt kívánunk!

Ha van olyan tantárgy, amiben úgy gondoljuk, hogy szülőként nem tudunk segíteni, alkalmazhatunk magántanárt is. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha a gyermek is akarja – semmi foganatja azoknak a magánóráknak, ahol a gyermek bámul a semmibe, és nem vehető rá értelmes tevékenységre. A szaktárgyi felkészítés sok esetben meghozza a várt eredményt. (o)

Mit tehet a szülő?

A gyermekeknek az iskola kezdeti éveiben sok szülői támogatásra van szükségük. A legnagyobb segítség talán az, ha erősítjük a gyermek önbizalmát, megerősítjük abban, hogy ő többre képes. Tulajdonképpen minden itt dől el. Ha a gyermek bízik magában, és hisz abban hogy sikerül, akkor többnyire valóban így is lesz. Természetesen fontos a realitás, azért említsük meg hibáit is: „képes vagy rá, meg tudod csinálni, csak nem figyelsz oda”. Így tudni fogja, hogy mi az, amin változtatnia kell, ugyanakkor nem romlik az önértékelése szavainktól. A bizonyítványra való reagálás esetében is jó, ha ez érvényesül a szülői reakcióban. Vigyázzunk, ne sértsük meg a gyermek önbecsülését, ugyanakkor keressük meg közösen azokat a pontokat, ahol változtatni kell a továbbiakban. Mindig éreztessük gyermekünkkel, hogy megbízunk benne, sokat jelent számunkra iskolai sikere. (o)

A fenyítés csak félelmet okoz

A testi fenyítés nem jelent segítséget a gyermek számára, csupán félelmet, szorongást vált ki belőle a szülők, undort és érdektelenséget a tanulás iránt. A dorgálás, a verés nem oldja meg a probléma lényegét. Fontos a helyes diagnózis: miért kapott a gyermek rossz osztályzatot? Rendszerint a hiba forrása az, hogy a tanuló nem érti az átvett anyagot. Igaz, ennek az okát megállapítani nem könnyű. Összefoglalva: a bizonyítvány nem az iskolai „rang” megállapítására szolgál, hanem jobb munkára kötelez! Az iskola egyik – a szülők felé irányuló – „jelzőberendezése” ez, amely megbízhatóan jelzi, hol van szüksége a gyermeknek a szülő segítségére, támogatására. (Markó Emil)