Benkő Dániel több volt egy médiacelebnél

A Bakfark Consort 1977-es, Régi magyar dalok című albuma kisebb forradalmat csinált. Olyanok is rácsodálkoztak az általa leporolt és felmutatott reneszánsz kincsekre, akik hivatásszerűen foglalkoztak zenével. Az együttes akkor már hat éve működött, ami némiképp jelzi, milyen nehéz volt elérniük, hogy egyáltalán lemezük jelenhessen meg. 

Az 1980-as Balassi Bálint Énekei szintén hatalmas szakmai sikert aratott, bekerült az iskolákba is, hogy a gyerekek jobban megértsék, mit jelent a Balassi-versek elején az „ad notam...” jelzés. 

Benkő művészetének talán legfontosabb hozadéka a lant szólisztikus jellegének hangsúlyozása volt. Emellett klasszikus gitáron és a vihuela nevű húros hangszeren is magas szinten játszott. Később egy másik reneszánsz együttest alapított, a Benkő Consortot, ami ezen a néven csupán egy lemezt adott ki (Renaissance Pop, 1997) , de számos magyarországi és külföldi koncerten, fesztiválon népszerűsítette a régizenét. 

Benkőnek nemcsak egy jelentős 16. századi zeneszerző, Bakfark Bálint nevét sikerült széles körben népszerűsítenie, hanem azt is elérte, hogy a 20. században ugyanúgy populáris zeneként kezelje a közönség Bakfark szerzeményeit, mint a saját korában. Emellett a Zeneakadémia lantprofesszora, a grožnjani nemzetközi lantkurzus és a Kloster Langwaden zenei vezetője is volt. Pályafutása alatt csaknem 5000 szólókoncertet adott a világ 100 országában, és összesen 83 szólólemeze jelent meg. 

Kezdetben a kereskedelmi médiát is arra használta, hogy a középkori és reneszánsz zenét ismertebbé tegye a nagyközönség előtt – ha kell, egy kis bohóckodás árán. Idővel azonban beszippantotta őt a „gépezet”, és egyre kevesebb szerkesztőt érdekelt a szereplés zenei része, inkább provokatív stílusa, sajátos viselkedése miatt hívták őt különböző műsorokba. Megfordult többek között a Celeb vagyok, ments ki innen! és a Vacsoracsata című projektekben, illetve a nyilvánosság előtt keresett magának feleséget egy realityben.